A hit nemes harcának megharcolása - Új Refomráció

2017.08.25 10:31

A hit nemes harcának megharcolása – Új Reformáció

11Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. 12Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. 13Meghagyom neked Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus alatt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, 14hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. 15Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. 16Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. 1Tim.6,11-16

Kedves Testvérek!

1530. június 25-én Ausburgban, vagyis magyar nevén Ágostában vért izzadnak a protestánsok. 1517 október 31.-e után, talán a legfontosabb dátum a mai, 487 éve olvasták fel az Ágostai Hitvallást, a hitvallást, melynek szöveg egységben foglalja össze a Lutheri reformáció tanítását.

Ekkor Luther már Pápai átokkal, sőt a Német-Római Birodalom legnagyobb büntetésével is sújtották, a birodalmi átokkal, melynek értelmében bárki büntetlenül megölhette volna. Ha elhagyja a szász választó fejedelemségek területét, ahol őt ugye bár Bölcs Frigyes választó fejedelem közbenjárása nyomán védték ettől az átoktól, a császári erők elfoghatták volna, és azonnal ki is végezhették volna. Luther ezért nem mehetett Ágostába, mert az már kívül volt azon a területen, amin belül ő biztonságosan mozoghatott. Coburgban maradt, 255 kmre a vitától, amiről minden reformátor tudta, hogy végleg eldöntheti a reformáció sorsát. Melanchton vezette a wittenbergi reformáció képviseletét és napi szinten tucatjával írta a leveleket Luthernek.

1530 Június 15 – én megkezdődött a Birodalmigyűlés Ágostában. És Melanchtonék szerették volna, ha hitvallást, amit több választó fejedelem is aláírt, ami összefoglalta a reformáció tanításait közzéteszik, nyilvánosan felolvassák német és latin nyelven, mert az Ágostai Hitvallás soraiból egyértelművé válik, hogy a lutheri reformáció Krisztus centrikus, hogy a célja egyedül az Istenhez való visszafordulás, a bibliai üzenetek helyes hangsúlyozása! Erre azonban nem került sor. Talán a császár félt a nyilvános felolvasás következményeitől, talán a katolikus választó fejedelmek érték el valahogy, hogy erre ne kerüljön sor minél előbb. Végül 1530 június 25-én 487 évvel ezelőtt az Ausburgi Püspöki Palota kápolnájában, ahol alig 200 ember fért el, felolvasták az Ágostai Hitvallást. Mivel nem fértek be az emberek, de kíváncsiak voltak a reformátorok üzenetére létrákat támasztottak a falaknak és az abalkokon keresztül hallgatóztak, az utcákon állók felé önkéntes szónokok továbbították Melanchton Fülöp sorait. S bár nem akarták, hogy ezrek hallják a Hitvallást mégis ezrek hallgatták, és ma már olvashatják.

„Az egyház a szentek gyülekezete amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.” - mondja az Ágostai Hitvallás. Vagyis az egyház a Krisztusban reménykedők közössége, akik az evangéliumot nem torzítják, akik a szentségekkel az úrvacsorával és a keresztségekkel helyesen élnek.

11Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. 12Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.”

Kedves Testvérek!

487 éve szerették volna a reformációt elfojtani, de nem ment. Létrákat támasztottak a falaknak és futótűzként terjedt az evangélium üzenete. Német, majd magyar nyelven. És bár a korabeli katolikusság nem örült ennek, II. János Pál szerint a Lutheri reformáció nélkül a katolikus egyház is megszűnt volna létezni.

Sok minden változott. A Szétszakadás helyett már az összetartozás útján járhatunk, hála Istennek, de az a hit harc, ami annak idején Ágostában folyt nem érhet véget! Ma ismét létrákat kell támasztani a falakhoz, az ablakok alá, és hírét kell vinni az evangéliumnak.

Mert új reformáció kell! Az 500 éves évfordulónak nincs értelme ha üres megemlékezés lesz csupán. Emlékezni a múltra és a gyökerekre kell. A mában pedig tenni és élni kell! Ami nem megy pusztán az emlékekkel.

A reformátorok azért vihették végbe a tetteiket, mert a kor nehézségeire keresték a biblikus választ. Biztos tévedtek egy-két dologban, erről majd Isten előtt elszámolnak, de az életük kérdéseire az Istennél keresték a választ. Új korokat élünk. Új kihívásokkal. Új válaszokat is szeretnénk kapni! A miértjeinkre szeretnénk választ kapni!

Merünk-e ezek elé a kérdések elé reformátori nyitottsággal állni? Nyitottsággal az Isten felé? Nyitottsággal a bibliában megfogalmazott üzenetek felé?

Mert az Isten nem egy elzárt része az életünknek, nem a templom padok közé kell szorítani, vagy a tragikus helyzetekbe kell csak bele kapaszkodni. Az Istenbe vetett hit tartást adhat egy egész életnek. Nem hiszem, hogy jó reformokat felülről be lehet vezetni. Azt hiszem, hogy a jó reformok mindig alulról érkeznek.

Jeremiás soraiban olvashatjuk: „9Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. „

A reformáció annyit jelent visszaformálás, visszaalakítás. Luther azt mondta, szükség van az Istenhez való mindennapi megtérésre. Hívőnek lenni nem egyszerű feladat! Mert a hitem hol erősebb, hol gyengébb, hol termékenyebb, hol sivárabb. És a gyenge pillanatokban talán már azt is elhiszem, hogy elveszítettem. Nem hiszem, hogy hitet lehet önerőből szerezni. Azt az Isten ébreszti az emberben. De azt hiszem, hogy a hitemmel dolgoznom és küzdenem kell. Új reformáció, mindennapos új reformáció kell. Miért?

Mert bomlanak fel a közösségeink. Mert emberek maradnak magukra társak és közösség nélkül. Mert olyan kihívásokat gördít elénk a technika, amikre morálisan nem vagyunk felkészülve. Mert az Isten hangját egyre kevesebben érzik fontosnak.

A reformáció annak idején azzal indult, hogy egy Ágoston-rendi szerzetes elkezdte olvasni a Bibliát. És addig jutott, hogy Ágostában létrákon csüngtek alá az emberek, hogy hallják ő és a társai mire jutottak. Aztán tovább gyűrűzött a történet. És most még mindig itt vagyunk.

Az új reformáció is az Istenhez való visszatéréssel veszi kezdetét. Vigyük a kérdéseinket Isten elé. Próbáljunk Biblikus válaszokat találni. A hétköznapok kérdéseire is! És ha közösségekben visszük a kérdéseinket Isten elé, akkor a közösségeink kérdéseire is jöhetnek a válaszok!

Megdöbbentő helyekről érkezhet majd az erősítés. Luther nem hitte, hogy a 95 tételt a diákjai fogják sokszorosítani. A császár nem hitte, hogy a 200 fős kápolna hallgatósága több száz fővel duzzadhat fel a létrákon lógó és folyosókon tolongó emberek miatt!

Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt”

A reformáció átütő ereje nem abban rejlik, hogy újat hoz. A régit hozza! Az Istenbe belekapaszkodást, a tanúskodást Krisztusról, aminek tényleges ereje van! Nekünk is a Krisztus tanúságát kell megélnünk és a világ elé élnünk. És mindezt hétköznapi emberként, hétköznapokban, hétköznapi eszközökkel, de őszintén!

Ámen.