Akinek van füle...
5Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? 6Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. 7Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.”8Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. 9Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát. 10Mert Mózes ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” 11Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni, 12akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért; 13és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek.
14Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! 15Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. 16Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
Mk.7,5-16
Kedves Testvérek!
Vége a Vízkereszti időszaknak. Hetvened vasárnapja van. Kisböjt első vasárnapja. És most erőteljesen elindulunk az egyházi esztendőnek abba az időszakába, amikor önvizsgálatot kell tartanunk.
„Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! 15Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. 16Ha valakinek van füle a hallásra, hallja! „
Az ókori zsidóságot alapjaiban határozza meg a tiszta és tisztátalan kategóriája. Kínosan ügyelnek saját, kultikus tisztaságukra és azok szabályainak betartására. Rituális szabályai valójában gyakorlati szempontokat szolgáltak. Sok mindent nem tudtak tudományosan megmagyarázni, de tudták, hogy ha tartani kellett valamitől. Tisztátalanok voltak a leprások, településen kívülre kényszerítették őket és nem terjedt a kór. Tisztátalan volt a disznó hús, mert azon az éghajlaton élő számára a disznó emésztése igen csak bajos volt. Tisztátalan volt nagyon sok minden, amire talán magyarázatot nem tudtak, de mivel a kultusz határozta meg az életük, így a rítusokkal védekezni is tudtak. De mikor merevedik meg a rítus? Mikor siklik ki? Mikor vét a kultuszt követő, akinek a fejében a tradíció egybe mossa az Isten előtti és higiéniai tisztaság fogalmait?
Jézus a tisztasági rítusok okán kerül konfrontációba a farízeusokkal. Akik éppen abban bíztak, hogy fogást találtak a mesteren és tanítványain: hibáztak. De jön a csattanós válasz: „5Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. 16Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”
Mi tesz engem tisztátalanná Isten előtt?
Hogy nem mosok rituálisan kezet? Hogy disznó húst eszek? Hogy nem felelek meg konvencionális elvárásoknak?
Nem hiszem.
Abszurd számunkra a szituáció. Hiszen az emberiség fejlődése okán egyre kisebb szeletét irányítja az életünknek a kultusz. Pedig annak a kultikus tudatlanságnak is meg volt/ meg lehetett a maga varázsa. Persze, helyén kell kezelni a dolgokat!
Jézus okkal fakad ki és vág vissza. Mert pont a dolgokat kell a helyére raknunk!
Kisböjt van, az ön vizsgálat ideje.
Kanyarodjunk vissza a dolgok legelejére: Ádám és Éva történetében honnét származik a bűn? A kígyótól? Ő „csak” kísért! És Káinig előre lapozunk, azt is megtudhatjuk, hogy az embernek megadatott „uralkodni a bűnön”. Akkor honnan jön a bűn?
Szerintem a forrása bizonyosan nem rajtunk kívül áll. Talán a csábítás, a kísértés kívülről jön, de az csak a szunnyadó érdeklődést kelti fel. Senki nem mondta Évának, hogy egyen a gyümölcsből, senki nem mondta Ádámnak, hogy vakon fogadjon el mindent, amit Éva ad. Akkor honnan is jön a bűn?
És ahogy a bűneim nem kívülről fakadnak, úgy valójában külsőséggel helyre hozni sem lehet őket. Tudom, hogy a katolikus terminológia ismeri a penitencia, vagyis a gyónásnál, a bűnbocsánat részeként kapott elégtételt. De igazából az – szerintem – nem egy elvégezhető folyamat, ami tisztává tesz. Az a bűnbánat része csupán! Mert ahogy kívülről nem szennyez be semmi, úgy nem is tesz tisztává. Ami az Isten előtti értelmet tekinti!
És ez nem azt jelenti, hogy ne kellene igényesnek lennünk magunkra mások és Isten előtt. De tegyük helyére a dolgokat: nem mindegy, hogy az ember vallásos, vagy hívő!
A vallásos rendszerek, tradíciók betartása még nem üdvözített senkit. A hit, ami üdvözít! Bár – saját véleményem szerint – ez nem jelentheti azt, amit sokat hallani manapság: „hiszek én a magam módján!” Mert nekünk nem a magunk módján kell hinnünk, hanem Krisztus vetette alapok szerint! Vagyis, nem pusztán tradícióként kell a vallást nézni, hanem a hitünk megélésével a vallásnak is az elemi lényegét kell meg élnünk! A Krisztust megváltását, az evangélium örömhírét kell látnunk a liturgiában, az imádságos gyakorlatunkban ezt kell átélnünk.
Kicsit olyan ez nekem, mint az öntő formában kihűlő puding. Ha kihűl, ha megkocsonyásodik, akkor a forma nélkül is megtartja az alakját, amíg meleg, és nem hűlt ki, addig szükség van valamire, ami egyben tartja.
És akkor had szabadjon viccelődnöm testvérek: a puding próbája az evés! Hogy áll a mi pudingung?
A farizeusok neki mennek Jézusnak, mert a tanítványai nem tartanak be bizonyos elvárásokat. Mi bélyegeztünk már meg valakit? Valakit, azért mert nem úgy viselkedett és cselekedett, ahogy azt a közösség várta volna?
Nem az öntőtál a lényeg. Az a forma.
Hogy vagyunk mi a lényeggel: amit nekünk adott az Isten?
„Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! 15Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. 16Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”
A bűneinket mi követtük el. Nem a gyümölcs tépi le magát a fáról és dobja magát a kezünkbe. Az mindig a mi sarunk. Éppen ezért nincs is semmi, amit mi tehetnénk az üdvösségünkért. Nincs áldozat, elégtétel, ami az embert tisztára moshatná az Isten előtt.
Nem vagyok ehhez elég erős. Elég ügyes. Ezt nem tudom jóvá tenni, el sikálni. Kikozmetikázni. Ez bizony mindig ott marad, bennem!
Ami ténylegesen a tisztaságom hozza, hogy a Krisztusba kapaszkodva van megváltásom!
Nincs más remény és alap ezen kívül.
Az Isten hajol le az emberhez, és éppen ezért kell helyére tennünk vallás és hit viszonyát.
„Aki megkeresztelkedik és hisz, az üdvözül...” Nem az, aki minden vasárnap a templom padot nyomja, rendszeresen adakozik, citálja kívülről a bibliát. Aki megkeresztelkedik és hisz, az üdvözül. De igen, aki hisz, az nem marad tétlen. Az nem zárja be a kapuit a testvéri közösségek elől. Az gondot visel a földi egyházra is.
Jézus szavai nekünk is szólnak. A jelen egyházának egyik legnagyobb hibáját abban látom, -lelkészként, - hogy képtelen egészségesen nyitni a világ felé. Vagy bezár, csapkod és duzzog, hogy ezek a mai emberek értetlenek és hitetlenek, és méltatlanok az egyházhoz. Vagy a tolerancia kapuit tágra nyitva rohan, hogy elfogadjon mindent, amit a világ előokád. De nem! És Jézus sora ma egy picit erről is szólnak!
A mindenkori hívőnek álladó önvizsgálattal kell megállnia az Isten előtt!
Nyitottan a másikra a Krisztusban, tudva, hogy nem szabályok lesznek, amik üdvözítenek minket, hanem maga a Krisztus! De nem mindent nyakló nélkül elfogadni, és kidobni az ablakon, azt, ami már bevált és ami előre visz.
Krisztus után szabadon, pedig had legyen az a zárszó, hogy:
„Akinek van füle hallja.”
Ámen.