Állandó kegyelem
1Azután azt mondta az ÚR Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat! Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél. 2Reggelre légy készen! Aztán jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán! 3Ne jöjjön fel veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében! 4Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, majd korán reggel fölment a Sínai-hegyre, ahogyan megparancsolta neki az ÚR, és kezében vitte a két kőtáblát.
5Ekkor leszállt felhőben az ÚR. Mózes pedig odaállt mellé, és segítségül hívta az ÚR nevét. 6Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!7Megtartja irgalmát ezer nemzedéken át, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait is három, sőt négy nemzedéken át.
8Mózes sietve a földig hajolt, leborult, 9és ezt mondta: Ó, Uram, ha elnyertem jóindulatodat, járj közöttünk, Uram! Mert bár keménynyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!
10Az ÚR pedig ezt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön, egyetlen nép között sem. Meglátja majd az ÚR tetteit az egész nép, amely között vagy, mert veled együtt félelmetes dolgokat fogok véghezvinni.
2Móz.34,1-10
Kedves Testvérek!
Mai textusunk szorosan kapcsolódik a múlt hét igehirdetési alapigéjéhez. A második kőtáblák, a tízparancsolat második példányai kerülnek most elénk. Miért van a kőtáblákból egy második példány? Mert Mózes az első táblákat összetöri.
Míg a hegyen tárgyal Istennel, míg megkapja a tíz parancsolat első tábláit, addig népe hátat fordít a szabadító Istennek! Hátat fordít, és arany borjút öntet magának Áronnal.
Mózes pedig haragra lobbanva összetöri a kőtáblákat. Ezért újakat kell készítenie….jpg)
Érdekes ez a jelenet. Már csak azért is mert rendkívül erősen mutatja meg, hogy igenis van az emberi cselekedeteknek következménye. Van következmény, hiszen Mózesnek újra kell faragnia a táblákat, másrészt a nép is szembe kell, hogy nézzen tetteivel. Ugyanakkor azt is erőteljesen jelenti ki, hogy az Isten mégis csak irgalmas!
„Megtartja irgalmát ezer nemzedéken át, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait is három, sőt négy nemzedéken át.”
Az Isten irgalma felfoghatatlan. Nem veszi el az ember felelősségét. Nem teszi semmissé az emberi tettek következményeit. De minden mögött az irgalmával és a kegyelmével áll meg!
A 6-7 versekben olvasható „Isteni önjellemzés” mindennél fényesebben világítja meg az Isten személyének a lényegét!
„ Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!7Megtartja irgalmát ezer nemzedéken át, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket.”
A héber nyelv gyönyörűen tudja a dolgokat árnyalni. És ezernyi árnyalatot fest itt fel magáról egyetlen mondatba az Isten! A nyilván való túlzás, hogy ezer nemzedéken keresztül tartja meg az irgalmát, pont azt hivatott jelezni, hogy az Isten szeretete mennyire végtelen, mennyire nem emberi viszonyokban gondolkodik, mennyire felfoghatatlan! Ezer nemzedék! Ha a tradicionális 25 év egy nemzedék váltás mennyiségével is számolok, akkor itt 25 000 évről van szó…. 25 000 év, mennyire elhanyagolhatóak tűnik ehhez a 25 000-hez az 1000 éves magyar történelem, és mennyire hajszálnyi és törpe egy emberi élet a maga 50-100 évével! És mi mégis mennyi mindent tudunk a saját életünkbe, a saját távlatinkba bele zsúfolni...akkor mennyi is férhet bele abba az ezer nemzedékbe?
Az ezer nemzedék beláthatatlan távolsága azt hivatott jelezni, hogy az Isten irgalma végtelen!
De még ennél is érdekesebb, hogy nyelvtani szinten mond egy nagyon gyönyörű kijelentést a szöveg. Az Isten úgy mutatkozik be Mózesnek, mint Úr, Úr, aki kegyelmes és irgalmas. A héberben a kegyelem szó, ha bármilyen emberre használandó, akkor csak partícium formájában bukkanhat fel. Tehát ha azt mondja valakire a héber, hogy kegyelmes, akkor az a kifejezés nem időtlenül szólal meg! A magyar általános kijelentésében ha valakira, mondjuk egy királyra azt mondom, hogy „ő kegyelmes”, akkor az általános kijelentés. Az általános kijelentések pedig nem időhöz követ hangoznak el, hanem időtlen jellemzésként. Akire mondom, az mindig kegyelmes. De héberben egyedül az Istenre lehet ilyen „általánosan” mondani, hogy kegyelmes. Ha emberre vonatkozva hangzik el, akkor az mindig csak ideiglenes!
Egyedül az Isten kegyelme állandó! Az ember kegyelme mindig csak ideiglenes!
És ha bele gondolunk ebbe, akkor azért van benne némi igazság. Melyikünk kegyelme állandó? Melyikünk ne zökkenne ki néha a kegyelemből, mondjuk, mikor elfog a harag, vagy az indulat…. Vagy melyikünk tud kegyelmes lenni mindig és mindenhol?
Az Isten kegyelme viszont sérthetetlen. Nem időhöz kötött. Nem is helyzethez kötött. Az Isten kegyelme akkor is érvényes, amikor az ember már nem bírná cérnával!
Ilyen végtelen és állandó kegyelemmel jellemzi magát az Isten!
Számomra ez azért megnyugtató, mert az ezer aranyborjú világában élünk. A zsidóság látja a csodákat, a tíz csapást, a kettéváló Vörös-tengert és mégis hátat fordít az Istennek, amikor az egy kis ideig néma. Én hányszor csüggedek a hitemben? Hányszor leszek arany borjú követő? Hányszor, mikor belefásulok a hitembe? Hányszor, mikor a csodák után jönnek a hétköznapok? Hányszor, mikor valami eltereli a figyelmem és bálványozni kezdem?
Nem hiszem, hogy ez csak a pusztában vándorló zsidók sajátja lenne. Csak a saját életemből, és a saját hit nehézségeimből indulok ki! Ezernyi aranyborjú van már mögöttem, biztos megoldásnak hitt tévutak, amik nemhogy előre de inkább csak hátra vittek. És szinte mindig el az Istentől!
És ebben az emberi törékenységben állandó kegyelemmel mutatkozik meg az Isten!
Jó ebbe belegondolni, és jó ezen elmélázni! Jó tudni, hogy az én erőm végez, az én hűségem törhető, az én kegyelmem nem általános és végtelen, de szürke hétköznapokban is a végtelenül kegyelmes Isten gyermeke vagyok!
„Az ÚR pedig ezt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön, egyetlen nép között sem. Meglátja majd az ÚR tetteit az egész nép, amely között vagy, mert veled együtt félelmetes dolgokat fogok véghezvinni.”
Amikor a zsidóság hátatfordít, és amikor maga Mózes is hibázik a kőtáblák elpusztításával, akkor az Isten újraköti a szövetséget! Újra, és felesküszik rá! De Mózes hallgat…. Miért?
Mert nem kell neki szólni! Neki, aki véges, nem kell szólnia, mikor a végtelen esküszik! A Mózesi szövetség nem kétoldalú. Nem pusztán törvényadó és a törvényt betartó társadalmi szerződése ez… Ezt a szövetséget ember nem, egyedül Isten garantálhatja!
És garantálja is!
„Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön, egyetlen nép között sem.” - ennek a mondatnak az elsődleges értelme a Mózesi csodákra való utalás. A pusztai vándorlás csodáinak az elővetítése, a honfoglalás csodáinak az anticipációja! De számomra annyira kikerülhetetlenül jelenti a Krisztus keresztjét is! 
Az Újszövetséget, amit szintén nem én fogok garantálni. Nem én a magam végességével, a magam időszakos kegyelmével amit felszabdal néha a dühöm, a haragom, a bennem élő indulat. Az Újszövetséget Krisztus szavatolja! Isten garantálja! És a csoda, -amit az egész nép előtt tesz-, túl mutat a pusztai eseményeken, túl a honfoglaláson, mert azokon felül maga a megváltás lesz a csoda! A csoda, amit nem csak nem látott még sehol, senki a földön addig, de megérteni sem tudja teljesen!
Kedves Testvérek!
A kegyelem és irgalom Istene az Istenünk! Ezt kell nekünk a hétköznapokba vinni magunkkal! Ezt kell a kérdéseinkben meglátnunk, a válasz kereséseinkben, ezt kell látni a vitáinkban, a nehézségeinkben és az örömeinkben! A szürke hétköznapokban!
Egy álladóan kegyelmes Istent! Aki nem mondja, hogy felelősségek nélkül élek, de amikor elbukok a felelősségemben, akkor is mellettem marad a kegyelmével!
Ámen.