Bíra vagy felmentő
Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Ez.18,20-32
20Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel.
21De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg. 22Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! 23Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. 24Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghezvitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, meg fog halni! 25Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem 55mert álnokul élt. 27Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. 28Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg. 29De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek! 30Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. 31Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? 32Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek!
Kedves Testvéreim!
Az egyiptomi mitológia egyik – számomra - nagyon érdekes eleme, hogy a halál után Anubisz, az Istenek bírálója megméri a halott szívét. Egy mérlegre helyezi a szívet, a mérleg másik serpenyőjébe, pedig az igazságosság istenének tollát rakja. Ha a szív nehezebb, mint a toll, akkor bűnös szívét, Ammut felfalja.
Az ókori egyiptom emberei úgy vélték, hogy Anubisz igazságos ítélete elől nincs menekvés, azt is igazságosan ítéli, amit az emberek elől rejtegetni lehet.
Az igazságos
.jpg)
Isteni ítélet, nem csak a pogány egyiptomiak számára volt fontos, hanem sok esetben a zsidóság és a kereszténység számára is fontos téma. Elvégre Isten és ember kapcsolatába bele kell tartoznia annak is, hogy a teremtő megítéli a teremtmény. Akár az Atya a gyermekét, miközben neveli.
Ha hibát követ el, ha szemtelen, ha rosszat csinál nevelőszándékkal rászól.
De mikor igazságos az Isten? Hiszen az Isten igazsága nem mindig látható.
És éppen ezért sokakban felgyullad a gyanú, a kétely az igazságos Istennel kapcsolatosan.
Hogyan működik az Isten igazsága? Az Isten ítélete?
Elvégre számtalan dolgot látunk, amikor felmerül bennünk a kétely. Miért így, miért úgy?
Az emberiség talán egyik legmélyebb kérdése. Ha van a jó Isten, miért van rossz és a rossz ellenére hogyan marad jó az Isten. Ez az un. teodícea kérdése.
És mindezt az egyéni hitéletemben hogyan kell kezelnem?
Mikor vár rám pozitív ítélet és mikor kell rettegnem az ítélettől?
Sokakon látom, hogy ezen őrlődnek. És egy időben nagyon kérdés is volt, hogy az egyéni hitélet kihívásaival küzdő ember, hogyan tud megfelelni az őt megítélő Istennek. És ez aztán görcsös erölködésbe csapott át.
Ezékiel az emberszámára két opciót vázol fel: megtér vagy elbukik. Ha megtér megítéltetése az Istennél örömteli lesz, ha elbukik, akkor kárhozat. Ki vagyok én a történetben?
Én, akinek van egy apám, egy anyám. Akit meghatároznak a kapcsolataim. Aki kapcsolatokat határoz meg. Én aki érzek szeretetet, néha ellenszevet és agresziót, én, aki érzek félelmet és bátorságot. Én, aki átélem az életem magaslatait és a mély pontokat. Ki vagyok én? Mi a teendőm, a hatalmas Isten előtt….jpg)
Kedves Testvéreim!
Az Isten alakja évezredeken keresztül jelent meg az emberek hitében és szemében úgy, mint egy óriási ítélő kalapácsot lóbáló bíra. Aki lesújt ha csak fél centivel is mellé lépünk a célnak. És a kegyelmes Istenből egy kivégző tisztet, a terror arcképét faragták. Megjegyzem, a középkorban anyagi érdek fűződtek ehhez a képhez, és sajnos az egyház oldaláról is.
De mi van akkor, ha ez az egész nem így van? Ha az Isten nem vérszomjas és nem kegyetlen bíra. Még akkor sem ha két kimenetelt vázol fel: megtérés vagy halál.
Én úgy vélem, mindenki bűnös. Ezt a teológiai, biblikus hipotézist még semmi és senki nem tudta megcáfolni. És ennek - számomra - egy hétköznapi tapasztalat az alapja: mind követünk el hibákat. Mert ki ne hazudott volna, ki ne sértette volna meg a másikat, ki ne botlott volna már meg egy banánhájon? Stb. És a bűnös nem is juthat el az Istenhez. De az Isten eljuthat a bűnöshöz!
Az egyiptomiak úgy vélték Anubisz mérlegén dől el minden. Nehezebb-e a szív a tollnál… Anubisz mérlege nem létezik. De az Isten mérlegel. Engem. És igen mérlegre helyezi a másik embert is. És mindenünk ott lesz abban a mérlegben. A hibáink, a bűneink, a kisiklott tévedéseink. Minden. És ott lesz benne minden, amit jót tettünk. De mérleg túl felén az Isten igazsága áll.
A tökéletes Igazság.
Ha őszintén megvizsgálom magam, akkor nem férek össze ezzel az Igazsággal. A legkisebb hibám is jobban elüt tőle, és hiába a sok jó és tiszta akarat, emellett az Igazság mellett virít az én tökéletlenségem. És akkor itt jön az emberi gőg csapdája: ha nem kellek az Istennek a bűneimmel, akkor nem kellek neki. Mert hiába rosszak a bűnök, a hibák, azok legalább az enyémek. Aztán vagy kellek az Istennek úgy ahogy vagyok, vagy nem szeret igazán.
És itt már formálódni kezd bennünk az ítélő bíró. A bíra, aki lecsapja majd a tárgyalás végén a kalapácsát…
De!
De mi van akkor ha az Isten a bűneimre mond csak nemet. A tökéletlenségemre, a hibáimra, a bennem lappangó sötétebb indulatokra. De nem rám!
Mi az Isten igazsága?
Hogy, amikor meg kell mérni az ember szívét, hogy igaz-e vagy könnyű, akkor az Isten a mi serpenyőnket Krisztus keresztjével súlyozza ki.
Az Isten nem mond nemet a hozzá fohászkodónak. A Krisztust adja érte!
Igazságos-e az Isten? Miért földi igazságoknak akarom megfeleltetni? Miért a magam igazát akarom ráerőltetni? Miért… Mikor ő az Igazság! És Igazzá is tesz…
Ez a csoda. Hogy az Isten valóban lehetne bíra is. Verhetné a kalapáccsal az asztalt. De inkább emberré lesz, és magára veszi azt a létezést, amibe mi olyan sokszor fáradunk bele. Amiben mi olyan sokat hibázunk. Félünk… Rettegünk…
Mert a bűnös nem érheti el az Istent… Az Isten éri el a bűnöst!
Mi az Isten igazsága? Hogy nem kívánja egyikünk halálát sem! Befogadom-e? Elfogadom-e, hogy a világ zajában némán, ott munkálkodik értem a Krisztus, aki egyszer csak oda kerül mellém a mérlegbe és egyensúlyt hoz. Megigazít általa az Isten.
Megigazít engem, aki sokszor vétkezem. Aki sokszor hallgatok a gőgömre. Aki dühöngök, veszekedek, csapdkodok és közben valami jót is próbálok csinálni…
A legnagyobb jó, amit tehetek, hogy elfogadom Krisztus kegyelmét.
A világ néha igazságtalan. A világ néha rossz. A világ néha gonosz. De az Isten nem igazságtalan, nem rossz és nem gonosz. Még akkor sem, ha én elsőre azt látom, hogy ellene megy az én akaratomnak. Akkor sem ha nem úgy működik, mint egy kívánság gép.
Az Isten igazsága a gyermekei életétét akarja. Ezért felsír egy betlehemi jászolban. Évekig ácsként dolgozik, a gyalu kezdetben neki is feltöri a kezét. Tanít, apostolokat gyűjt. Szól az Isten országáról. Majd az életét adja. De feltámad.
Ez az Isten igazsága! Megváltó Krisztusunk. Aki egyszercsak odalép hozzánk, és az ítélő bíra előtt kell a védelmünkre. Kiegyenlíti a számlát, amit mi emberek nem tudunk. Egyenesbe hozza a mérleget, amit mi nem tudunk megigazítani.
Ez az Isten igazsága! A megigazítás igazsága.
És ez persze nem jelenti azt, hogy hátradőlhetek és lógathatom a lábam. Az Isten úgy is megbocsájt…
Nem! Elfogadni a Krisztust igenis felelősség! Felelősség arra, hogy innentől általam akar belépni a világomba, a világba az Isten akarata! Engedek-e neki? Megmaradok-e a Krisztus hitében, vagy elpártolok valami divatosabb, valami trendibb mellé, ami üdvösséget nem, de alkalmi örömöket tucat számra ad...
Az Isten nem a bírám, a felmentőm akar lenni. Elfogadom-e a felmentését. Vagy inkább arrébb lököm?
Ámen.