Élet-halál kérdés, avagy a kereszténység élőhalottakról és holtélőkről

De mit is takar a halál? Mi a halál?

Mert ravataloknál álltunk már és állunk is még. És tudjuk, hogy van vége a földi pályának. De tényleg mi is a halál?

Szerintem a biblia tudatosan beszél kétféle életről, és így tudatosan különböztet meg kétféle halált is. Az első élet, amivel mindenki tisztában van. Ez a biológiai élet. Világra jövök, fejlődök, megismerem az környezetem. Reagálok külső ingerekre. A szerveim működnek. A szívem megfelelően ver, a tüdőm megfelelően dolgozik, a vesém jól méregtelenít. Vannak élet funkcióim. Minden adott ahhoz, hogy a szervezetem létezzen és biológiaiag éljek. És ennek a biológiai életnek a vége a biológiai halál. Nem ver tovább a szív, nem emelkedik a mellkas, nem dolgozik tovább a vese. Az élő szervezet meghal.

Ez is a halál egyik formája. És sokan rettegünk is tőle. Természetes ösztönünk a túlélés. Kerülni szeretnénk ameddig csak lehet. Élni, egészségben, élni amíg csak lehet. Ennek az életnek a görög megfelelő a „bioszaj”, amiből a biológia szó is jön. Itt tényleg az életképes szervezet eföldi létezéséről beszélünk.

Csakhogy a szövegben van némi szójáték, ami gyönyörűen árnyalja a tartalmát magát:

Amikor a 2. versben azt olvassuk, hogy: „hogy többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét” Akkor a testi élet alatt Péter levele ezt a bioszaj igét használja. De a szöveg vége felé, amikor azt írja, hogy: „készen áll ítélni élőket és holtakat” Akkor Péter levele már a „Dzaó” igét hozza. A dzaó szintén az életre használandó szó a görögben, de nem egyszerűen biológiai értelemben véve!

A Biblia tudatosan beszél kétféle életről. És így szól kétféle halálról. Hogy mi a másik élet és mi a másik halál? Had idézzem ide a Jelenések könyvét:

„Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.”

A neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Kedves Testvéreim, annyiszor imádkozzuk az Apostoli Hitvallást, a Hiszekegyet, annyiszor mondjuk: onnan jön el ítélni élőket és holtakat, de valaha végig gondoltuk-e a sorokat? Mélységében, a biblia szövetén keresztül megnéztük-e, mit jelent ítélni élőket és holtakat?

Mi van ha léteznek az élőhalottak, és vannak holtak, akik élnek? Mert az igazi különbség dzaó és bioszaj között, hogy utóbbi biológiai fogalom, előbbi az Isten szerinti élet. És mikor él az ember Isten szerint? Ha az Isten akarata szerint él! Ha az Istenből él! Ha az Istenben él!

És az Isten szerinti élet lehet fedésben a biológiai életünk terével, de a biológiai életünk közel sem meríti ki az Isten szerinti élet mélységét!

És ha innen közelítünk, akkor értjük meg mit mond Péter levele:

„ többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. 3Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek […] De számot fognak adni annak, aki készen áll ítélni élőket és holtakat. 6Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy megítéltessenek ugyan mint emberek testben, de éljenek Isten szerint lélekben.”

Testvérek!

Most a böjti elő-előszelek felé, de még a Krisztusi, értünk érkező csoda felől nézve: melyik életre kell nekünk törekedni?

A Péteri levél egy tapasztalható, élethelyzetbeli törésre hívja fel a figyelmet: pogányok voltatok, most Krisztust hiszitek. A Krisztust hívő ember nem viselkedik pogányok módján. A péteri levél olvasói ezt a törést, a Krisztus hit miatt bekövetkezett változást nagyon mélyen élték át. A földi, testben élt életük is! Mert Krisztusban új életet kaptak!

Mi nem pogány környezetből jövünk. Legalábbis nem deklaráltan pogány környezetből. De a Krisztushoz tartozás minket is elemi mélységekben kell, hogy áthasson! Nekünk is új alapokat kell adnia! Nekünk is új életet ad, így ehhez az élethez tartozva kell élnünk a testi és az Isten szerinti lelki életünket is!

Aki elfogadja a Krisztus keresztjét, annak az élete bioszból dzaó lesz. Aki nem fogadja el, az hiába makk egészséges, hiba működik minden szerve megfelelően, hiába halmoz sikert sikerre. Neve talán az, hogy élet, de Isten nélkül valójában csak egy élőhalott. És aki elfogadja a Krisztust, a fölött hiába zárul be a sír, hiába hamvasztják, vagy hiába eresztik a mélybe, élet marad benne. Az Isten megváltásának élete! Az élete nem ér véget a biológiai halállal!

„ 1Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, 2hogy többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét”

Mi az, ami engem nem sodor a halálba? Sem itt, sem a túl világon. A felismerés, hogy az Istenhez tartozom! A felismerés, hogy az élő Isten annyira akarja az én Isten szerinti életem, hogy képes volt emberré lenni értem!

A keresztényeket nem arra hívják el, hogy probléma és fájdalom mentes legyen az életük. Isten egy életből az életbe hív. Az életbe, aminek ő maga vet alapot. Lehet, hogy ezért ki kell állni próbákat és nehézségeket, sőt talán fájdalmakat is! Az Isten szerinti életünknek egyedül Krisztusban van reménysége! Reménység, ami kitart, mikor a biosz, a test föld alá kerül. Ami életre hív a porból! És akkor nem élőhalott, hanem halálom ellenére is élő leszek, mert élek többé nem én, hanem én bennem a Krisztus!

Ámen.