Ítélet vasárnap igehirdetés
Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Ítélet versus Kegyelem
Textus: Mt. 24, 15-31
15„Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -, 16akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, 17aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, 18és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját. 19Jaj a terhes és a szoptató anyáknak azokban a napokban! 20Imádkozzatok, hogy ne kelljen télen, sem szombaton menekülnötök. 21Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. 22Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok.”
23„Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! 24Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. 25Íme, előre megmondtam nektek! 26Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek! 27Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. 28Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.”29„Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. 30És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. 31És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.”
Kedves Testvéreim!
Provokatív módon, had kezdjem az igehirdetést azzal, hogy megkérek mindenkit arra, gondolja végig, mire vágyik most! Itt, és most ebben a pillanatban. Mi az, amire vágyik?
Végig gondoltuk? Megvan? Nem kérem senkitől, hogy mondja el, de azt kérem, hogy most gondoljuk végig azt, mennyire fontos az, amire vágyunk? Mennyire fontos számunkra? Szeretteink számára? Mennyire határozná meg az életünket?
Kedves Testvérek!
A vágyainkkal kapcsolatban kapunk útmutatást, ezt írja Máté evangéliuma (Mt.6,19-21):
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. MERT AHOL A KICSED VAN OTT LESZ A SZÍVED”
Had idézzem – továbbra is provokatívan Luthert – „Ahova a szívedet függeszted, az a te Istened.”
Mire vágyunk most?
Ítélet vasárnapja van. És bizony a textus dörgedelmes, apokaliptikus képeket idézett elénk. Meneküléssel, végítélettel, tragédiákkal. Akkor most mind meghalunk? – tehetjük fel a kérdést. Akkor az Isteni szeretet, valójában pusztulást hoz az emberre? Hát így szereti Isten a világot?
Kedves Testvéreim! Azért kértem, hogy gondoljunk a vágyainkra, mert a vágy és a vágyak mindenki számára ismertek. Mindenkinek vannak vágyai, és aki azt mondja, hogy nincsenek, az hazudik! És mindenkiben erősen vannak jelen a vágyak. De a vágyakban rejlő erő nem csak pozitív irányba húzhatja az embert. A vágyakra hallgatván bizony könnyű félre lépni! A vágyakra hallgatva könnyű hibázni, − had menjek tovább− : bűnözni!
A bűn következménye a büntetés, és ezt mi sem kerülhetjük ki. Keresztényhitünkben bizony szerves része a végítélet eljövetelének várása. Ami szervesen kapcsolódik az örökélet reménységéhez, nem hiába lesz a következő vasárnap reménység, az azt követő pedig örök élet vasárnapja. De a végidők, vagy a teológia nyelvén az eszkathon, bizony magában rejti az ítéletet is. Erről keveset beszélünk. De a Krisztus, aki a kereszten értünk emberekért megfeszült, magára vévén bűneinket, kereszthalált halt értünk, úgy fog visszatérni, mint a villámlás, ami keresztülhasítja az eget. És ítéletet hoz.
A Niceai hitvallás szavaival élve: „Újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége!”
A kegyelem egyházaként keveset beszélünk ítéletről. Pedig, nem esik távol az ítélet a kegyelemtől. Talán félünk tőle… Talán megijedünk, ha ítéletről kell szólni? Mert az rémisztő?
Az ítéletre egyértelműen NEM VÁGYIK az ember. Sok mindenre vágyunk, de az ítéletre nem.
És ez az a pont, kedves Testvéreim, amin megdermedve sokan kiábrándulnak a kereszténységből! Sokan nem tudják feldolgozni ezt, és hitben megélni. Mert tragédiának érzik, hogy az Isten, a szerető Isten, a féltő Isten, az én megváltó Istenem ítéletet is hoz, és abban nekem is meg kell állnom.
Az Ítélet, nem tartozik a vágyott dolgok közé. Olyan érzés támad az emberben, hogy az Isten nem akarja az ember vágyait támogatni. Mintha az Isten elítélni akarná a vágyainkat…
Akkor nem is szerető Isten az Isten, hanem ítélő bíró! És ez az Isten sokaknak NEM KELL!
Pedig kedves Testvéreim, az Ítélő Isten és a Szerető Isten között nincs különbség, és ez nem is olyan tragédia. Had mutassak rá!
A reformáció indulópontja az volt, amikor Luther Márton kinyitván a bibliát megértette mit jelent a következő mondat: „Az igaz ember hitből él” És mi volt Luther utolsó gondolata halála előtt? „Koldusok vagyunk, ez az igazság”
És mit mond Jézus a Hegyi-beszédben kik a boldogok? A lelki szegények.
Hogyan illik is ez az egész össze? Nos, a következőképen: a biblia nyelvén a boldogság, egyet jelent az üdvösség elnyerésével. Jézus a boldogságot a lelki szegényeknek nyújtja. És a lelki szegénység nem azt jelenti, hogy valakit itt e földön lelki traumák érnek és ezért szegény. A lelki szegénység, az, amikor az ember ráébred, hogy nincs mit felmutatnia az Isten előtt. Hogy nincs semmilyen érdeme, amire való tekintettel az Isten üdvösséget adhatna neki. És nem is tud ilyet szerezni magának. LELKISZEGÉNY. Vagyis Luther megfogalmazásában: Koldus. Koldusok vagyunk, ez az igazság. Nincs mit az Isten elé vinnünk. Nélküle elbukunk az ítéletnél. De itt jön a csavar: az igaz ember hitből él.
Krisztus maga mondja János evangéliumában (Jn. 5,24), hogy aki hiszi az ő igéjét nem megy még ítéletre sem, hanem egyből átmegy halálból az életre. Van bennünk hit kedves Testvéreim?
Tudunk hitből élni, megkapaszkodni a hitben és elfogadni, hogy bizony a Krisztus keresztje az egyetlen érdem, amire az Isten rátekintve nekünk kegyelmet ad? Mert ha igen, akkor nem kell rettegni az ítélettől. Akkor nincs mit félnünk, sőt tovább megyek: akkor az Ítéletet hirdető Isten számunkra a szeretet Istenévé válik. Aki a mi mélységes poklunkba is lenyúlt és minket magához emelt a kereszt hídján keresztül. Át akarunk menni ezen a hídon? Bízni akarunk az Istenben?
Vagy megragadunk a vágyainknál. A vágyainknál, amikben lükktett a ragaszkodás. A földi élethez való ragaszkodás!
Mire vágyunk? Vágyunk egy vágyaink beteljesítő Istenre? Vagy elengedvén a minket szorító vágyakat, elfogadunk egy értünk meghalt és feltámad urat?
Az Isten, akiben a vágyaink elítélőjét, az életünk pokolra küldőjét látjuk, valójában az életünket kitöltő Isten akar lenni. Szerető Isten akar lenni. De kénytelen összetörni minket, és elrejtőzni az Ítélő Isten arca mögött azért, hogy mi, kedves Testvéreim koldusokká lehessünk! Lelki szegényekké. Akik nem akarnak mást, csak az Istenhez tartozni. Akik egyetlen egy dolgot szeretnének megtanulni: igent mondani az Isten kegyelmére.
Mire vágyunk most? És erősebb-e a vágynál bennünk a Krisztushoz tartozás? Ha ítéletről beszélünk ez a mérvadó. Az igaz ember hitből él. És ezért boldog!
Boldog földi értelemben, mert képes a terhek elhordozására és látja bennük az Isten minket formáló akaratát. Boldog mennyei értelemben, mert nem a jövőben várja az Isten békességét, hanem megéli a Krisztushitben már itt a földön. Boldog mert Krisztushoz tartozik, és aki Krisztusban van, az Istenben van. És nem saját erejéből akar kegyelmet szerezni magának! Tudja, hogy a kegyelem nem megszerezhető, hanem a szuverén Isten ajándéka! És ezt megélni öröm!
Ebben az életben megkapaszkodva Testvéreim, ismét gondoljatok a vágyaitokra? Fontosak? Megváltoztatnák az életeteket?
És ha már ítélet… Krisztus mennyit változtatna rajta?
Ámen.