Hallom-e? Értem-e? Hiszem-e? Teszem-e?
21Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: 22Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok Izráel földjéről: Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?! 23Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik már az idő, amikor valóra válik minden látomás. 24Akkor nem lesz többé hiábavaló látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában. 25Mert ha én, az ÚR szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik. Ha a ti napjaitokban mondok ki egy igét, te, engedetlen nép, akkor azt még akkor valóra is váltom! – így szól az én Uram, az ÚR.
26Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: 27Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Az a látomás, amelyet ez az ember lát, csak később fog beteljesedni; ő a távoli jövőről prófétál. 28Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok – így szól az én Uram, az ÚR.
Ez.12,21-28
Kedves Testvérek!
Elérkezünk Ítélet, Reménység és Örökélet vasárnapok hármas tengelyének végére, itt vagyunk karnyújtásnyira adventtől.
Különös kettősség ez az egyházi esztendő végén, mert a végítélet, a végső reménységünk, és az azon túli idők felé fordít, de közben már érződik advent szele, amikor pedig gondolatban vissza kell majd lépni egy nagyot. Vissza kell lépni egy nagyot a Krisztus előtti időkbe. Az érkező Úrra várni…
Furcsa kettősség ez, mert Krisztus Mennybemeneteleóta éljük a második adventot. És ennek mi is látjuk kihívásait.
Ezékiel az ókori zsidósághoz szól, de szólhatna akár nekünk is. Miféle szóbeszéd ez: „Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?!” Izrael hiányolja az Isten jelenlétét, várja az ő érkezését. Várja a hétköznapok súlyát cipelve. Várja leterhelten. Várja, mert érzi, hogy nem teljes és nem kerek az élet az Isten mindent beteljesítő jelenléte nélkül.
Szerintem Krisztusban bízva mi is járunk sokszor ebben a cipőben.
A fogságba készülő zsidóknak az egyiptomi csoda tűnt régi legendának. Nekünk talán már Jézus személye is az. Svédországban volt pár éve egy felmérés, amit a gyülekezetekbe járó, egyházfentartó, hívő emberek között végeztek. És ez a felmérés kimutatta, hogy a hívő emberek többsége nem hiszi, hogy Jézus visszatér. Tanmesének, erkölcsileg megfontolandónak tartják, de semmi több…
De közben a világ a többet kutatja. Hogyan lehetek én több. Hogyan lehetek több, anyagilag, szakmailag, egzisztenciálisan, önismeret és önmegvalósítás által, stb.
És nem kerülhetjük ki a kérdést, létezik-e a keresztény hit, a keresztény hit nélkül? Mert nekünk, a tanításunk alapja az, hogy Jézus Isten fia, értünk meghalt és feltámadt, és visszatér! Ha ezekből az alapokból csak egy is hiányzik, akkor valami nagy baj van a hitünkkel!
Persze a kételkedés mindenki szívében ott lehet. Ágoston sem félt bevallani kételkedéseit, sőt úgy vélte a kétely még meg is erősíthet, ha az ember végig megküzdi vele a harcát.
„Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?!”
A mi napjaink is telnek múlnak, látszólag nem teljesül semmi. Kétezer év eltelt. Ezerszer járatta le az ember Krisztus nevét, és semmi következménye nem volt – látszólag. Lassan a vallásokat archaikus eszközöknek gondolják, amikre már nincs szükség a tudomány és technológia világában. Nem kell egy védelmező Isten, mikor már mindentől meg tudom védeni magam. De a kárhozattól is megtudom védeni magam? A technológia nevelni fogja a gyerekeim, vagy csak lekötni? A technológia által beteljesedek, kiteljesedek, vagy függővé leszek?
Száz, százötven éve még a villanyhálózat sem volt úgy kiépítve, mint ma, eleink túlélték a problémát, mi megveszünk, ha csak egy fél napra nélkülözni kell az áramot. Az internet még nincs félévszázados, széles körben alig harminc éve használják, ha kihúzzuk a zsineget a falból és elszáll a wifi, akkor sokan mégis kétségbe esnek!
Beteljesedni azt jelenti, hogy a technológia a részemmé válik és én így bontakozok ki? Ha ez így van, akkor a technológia – szerintem – csak pótol valamit. Valamit, ami amúgy megvan, ami teljesebb, ami elérhető, de a technika árnyékában csak zavarosan érzékelhető.
Van egy Isten forma lyuk a világon, és szerintem minden ember szívén.
És éppen ezért nem győz véglegesen a kétely, éppen ezért nem tűnnek el végleg a templomok, éppen ezért van még esélyünk és jövőnk, mert van egy Isten forma lyuk minden ember szívén!
Azt a lyukat be kell tömni. De nem akármivel. Nem dugítja el a pénz, a hatalom, a gazdagság, a technológia. Oda a kirakós egyetlen darabja illik csak: Isten.
Látszólag: „Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?!” Látszólag. De közben igenis történik valami. Időt kapok az Istentől.
Mert már rég visszajöhetett volna. Már rég számonkérhetett volna. Már rég ítélhetett volna. De inkább időt ad. Időt a megtérésre. Időt magamra, hogy észrevegyem a gyengeségeim és a kételyeim. Az Isten nem késik.
„Véget vetek ennek a szóbeszédnek, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik már az idő, amikor valóra válik minden látomás. 24Akkor nem lesz többé hiábavaló látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában. 25Mert ha én, az ÚR szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik.”
Olyan sokszor keseredik bele az ember abba, hogy a kételyek, talán a világ kételyei is, kikezdik az ember hitét. Isten válasza viszont egyértelmű: „a hitedre az én igém lesz a garancia! Én vetek véget a kételynek! Én szállok alá!”
Az Egyiptomban az iga alatt görnyedők hitére, az elnyomásban, a megtöretésben nem Mózes a válasz. Isten döntése. Babilonban nem Cirus adja a szabadságot, Isten döntése. Krisztusban pedig ez a döntés végérvényesen válik egyértelművé! Az Isten nem birodalmak fogságából menekíti a népét, nem az elnyomás igáit töri csak le, hanem a bűn karmából váltja meg saját vérén az embert!
Hol van Isten? Miért hallgat? Miért nem száll alá?
De hát megtette!
.jpg)
Csak régi csizma a kétely az ember lábán. Már kényelmesre tapostuk. Kényelmesre Egyiptom sarát taposva, mikor nem hittünk az Ősatyáknak tett ígéretben, kényelmesre Babilonban, mikor nem hittünk az Egyiptomban már látott szabadulásban. Kényelmesre a Krisztus keresztjének a tövében, mikor távolivá lettek a csodák. Kényelmesre ma, amikor megközelít
hetetlen múlttá lett a kereszt és a feltámadás. De ez nem az Isten némasága. Ha hallgat az Isten, akkor talán pont a csenddel beszél! Hallom-e? Értem-e? Akarok-e viharok és zivatarok után, csalódások és sértődések után a megbocsájtás Istenébe kapaszkodni?
Elcsépelhetek lőzungokat. De sok-sok lőzunk akad, ami csak azért lett szócsépléssé, mert elmondani jó volt, megtenni már kényelmetlen. Pl. szabadság, egyenlőség, testvériség. És van szabadság, mert jogrendben élünk, van egyenlőség mert mindenkinek jogában áll ügyvédet fogadni és létezik a testvériség is, ha máshogy nem biológiai értelemben. Krisztust is ebbe a sorba akasztjuk? Mert a hit túl a kételyek tengerén, túl a csalódásokon és mindezek ellenére nemcsak a templom, nem csak az egyház, nemcsak a statikus merevséggel ismétlődő ceremónia, a keresztény hit mozgalom! A keresztény hit a csalódások ellenére is tenni és szeretni akarás! A keresztény hit a hetvenszer hétszer való megbocsájtás! A keresztény hit a félig teli pohár.
Hallom-e? Értem-e? Hiszem-e? Teszem-e?
Nem magamért, nem a magam erejéből. Nem megszokásból. Tudatosan, megélve a pillanatot. Lehetünk mi is az elkoptatott lőzung, de nem annak rendeltettünk!
Kényelmes csizma a kétely, a sűrűn, kaviccsal felszórt terület meg jót tesz a lúdtalpnak. Vacak mezítláb végig menni rajta, de hosszabb célokat is lehet látni, mint pár méter a kavicson.
„21Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: 22Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok Izráel földjéről: Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?! 23Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik már az idő, amikor valóra válik minden látomás. 24Akkor nem lesz többé hiábavaló látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában. 25Mert ha én, az ÚR szólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik. Ha a ti napjaitokban mondok ki egy igét, te, engedetlen nép, akkor azt még akkor valóra is váltom! – így szól az én Uram, az ÚR.
26Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: 27Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Az a látomás, amelyet ez az ember lát, csak később fog beteljesedni; ő a távoli jövőről prófétál. 28Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok – így szól az én Uram, az ÚR.”
Isten nem késik, én, te, mi kaptunk időt. Örökélet vasárnapján fordulunk az idő felé, ami a végtelenségbe nyúlik a megváltáson keresztül, de fordulnunk kell az idő felé is, ami kikerülhetetlenül ránk méretett, okkal és céllal, és a megváltás beteljesedésig még hátra van! Hogyan élek vele? Hogyan élek általa?
Hallom-e? Értem-e? Hiszem-e? Teszem-e?
Ámen.