Hány gombóc szeretet fér egy élet-mély pohárba?
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr, Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassátok meg (Olvassátok el) az igehirdetés alapigéjét, ahogy azt a Zsidókhoz írott levélben találjuk; a 13. fejezetben az első hat versben a következőképen:
„A testvéri szeretet maradjon meg közöttetek.A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.
Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta, mert a paráznákat és a házasságtörőket ítéletével sújtja Isten.Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?”
Zsid 13,1-6
Kedves Testvérek!
Szeretem a csilisbabot. Szeretem a lányom. Szeretem a feleségem. Szeretem a szüleim és a kishúgom. Szeretem a barátaim. Szeretem a Trónok Harca című sorozatot. Szeretem a klasszikus és kortárs szép- valamint fantasy-irodalmat. Szeretem Bach G-dúr Szvitjét, a Rímbiózis rapp-bandát és szeretem a csendet.
Pár „szeretem”, az életemből, ami rólam, Farkas Ervinről sokat mondhat. .jpg)
Mindenkinek vannak „szeretem”-jei. Mik ezek? Menni „szeretem” fér bele egyetlen életbe? Mit jelentenek?
Szeretem. Szeret. Szeretni.
A magyar nyelv tud játszani ezekkel a szavakkal, de nem tesz a szavak szintjén különbséget a szeretetek fajtái között. A görög igen. A mai vasárnapunk azonban alkalmas arra, hogy elmerüljünk a szeretetetek különbségein és hasonlóságain. Én szeretek – lelkészként és hívő emberként – erről is beszélni. Vágjunk is bele.
Mind érzékeljük, hogy szeretet és szeretet között is van különbség. Máshogy szeretem a feleségem és máshogy a lányom. S végkép nem összekeverhetőek ezek a szeretetek, a csilisbab szeretetével. A zsidókhoz írt levél ezen szeretetek közötti különbségre hívja fel a figyelmünket, úgy, hogy közben hangsúlyozza fontosságukat.
Hogy szeret egy keresztény ember?
„1A testvéri szeretet maradjon meg közöttetek.”
A Filadelfia szó nem csak egy-egy várost jelölt amerikai (Ph-val írva angol fonetika szerint), olasz és paraguayi földeken, hanem görögül a testvéri szeretetet jelzi. Ha ember és ember viszonyában vizsgáljuk a különböző szeretet formákat, akkor a zsidókhoz írt levél tanúsága szerint ennek kell az alapvetésnek lennie! Maradjon meg a testvér szeretet minden körülmények közepette! Mert minden más ebből indul ki.
Érdemes ide olvasni Lukács sorait a Lekcióból: „Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 26Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? 27Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 28Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.”
Keresztény teológiánk alapvetése, hogy Isten szeretet. Szeretetből teremt, szeretettel teremt, szeretettel fordul az ember felé. Igazából a szeretetet oltja az emberbe. Imígyen „ha szeretet nincs bennem, mit sem érek” - írja Pál. Mármint az Istentől és az Istenből fakadó szeretet.
Miért kell szeretni a másikat? Mert az Isten szerető ember, elfogadva a hitet az Istentől, nem tehet mást. A szeretet a jele a hitünknek. „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
A Szeretet Istene nem oszthat meg velünk mást, mikor magát adja értünk, csak a Szeretetet, ami az ő lényegi alapja. Így és ezért fordul szeretettel a másik felé az ember. Mert benne az Istenképű embert látja. A gyermeket, aki bűnei miatt érdemtelen, a Krisztus véréért viszont érdemes a kegyelemre!
Minden alapja éppen ezért a testvéri szeretet.
De miben is mutatkozik meg mindez?
A zsidókhoz írt levél elsőként a vendégszeretet fontosságát hangsúlyozza.
„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.”
A levél szerzője Ábrahám történetére utal vissza, aki egy ízben isten angyalait látta vendégül. Szerény véleményem szerint a szárnyas, égi tündökléssel ragyogó angyalok, legszelídebb szeretettel elfogadott egyházi tévhitek egyike. Perzsa hatásra lesznek Isten angyalai szárnyas, természet feletti lényekké. A biblia angyalai, ha tesznek is csodát, lényegüket akkor sem a csodahozásban, a természet feletiségben lelik meg. Az angyal lényege, hogy Isten küldi őt egy üzenettel!
Nem biztos, hogy az angyal csodát fog tenni. Az a biztos, hogy az Isten üzenetét hozza el. Ábrahám angyalai nem voltak szárnyas lények, s bár külön prédikációt is megérne a téma, valójában mi magunk is lehetünk angyalok, ha éppen ránk bíz az Isten valami különlegeset. Kiveszi észre rajtunk?
Pedig sokszor bennünket küld egymáshoz az Isten. Ha máshogyan nem, akkor egymással rendel közösségbe minket az Isten és feladatunk ezt a közösséget fentartani, megélni, épülni és erősödni belőle! Feladatunk ezt a közösséget hitben hordozni, és ahogy erőnk és képességeink, lehetőségeink engedik minél hitközpontúbban megőrizni!
Az ember embernek nem csak farkasa, de angyala is lehet.
És az angyali üzenetet nem megbecsülni valójában az Istent sérti meg.
„Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok”
Hány arca van a legkisebbeknek, akikkel jót kellene tennünk? Akikért megtett, vagy ellenük elmulasztott cselekedeteinket úgy méri a Krisztus, mintha csak vele tettük, vagy ellene mulasztottuk volna el?
Azt hiszem talán nem az a hangsúlyos, hogy a foglyokról nem szabad megfeledkezni. A lényeg talán a gyötrődőkön van. Illetve önnön emberségünkön!
Az egyháznak az elnyomottakhoz, a szegényekhez, az utakszélén állókhoz is fordulnia kell. De az egyház nem a templom, nem a budapesti székhely, nem a püspök és klérus magában. Az egyház a hívők közössége. Mi magunk.
Nem minden gyötrődő kerül intézetbe. Nem minden gyötrődő kerül egyházi szellemű intézetbe. Akad, akire nekünk kell figyelni. És nem hiszem, hogy nagy csodákat vár az Úr.
De az éhezőnek enni adni, a börtönben lévőt meglátogatni, a jövevényt befogadni, a mezítelent felruházni, a beteget meglátogatni, a szomjazónak inni adni a hétköznapok zajában is lehet. Sőt kell!
Mert éhezik és szomjazzák az emberek nem csak az ételt és az italt. A közösséget is lehet éhezni és szomjazni. A magányt is lehet börtönként megélni. Mennyit ér egy jó szó? Egy ölelés? Egy testvéri beszélgetés?
A rohanásból kiszakadva egy kis figyelem!
Úgy zakatolunk a rohanó világgal, hogy néha elfelejtjük: nem leélni kell az életet, hanem megélni! A szeretetből elinduló keresztény ember, nem tudja mások nélkül megélni az életet!
Örömöt szerezni öröm. Segítséget nyújtani talán néha fárasztó, de csodálatos érzés. Meghallgatni a másikat? Türelmet igényel, empátiát, de ha felszabadultabban megy haza utána?
„Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta, mert a paráznákat és a házasságtörőket ítéletével sújtja Isten”
Földi életünk egyik legszebb szeretete a szerelmes párok szerelme. A házasság görög szava a „gamos” azonban nem csak a házasságot, de a menyegzőt is jelenti. „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt...” De ebbe beleértetik a menyegző is, vagyis a házas élet hivatalos kezdete. Innen már csak egy lépés az egész párkapcsolatot alapjaiban átgondolni!
Mennyi, de mennyi kényszerházasság volt már a történelemben, és van ma is. Mennyi, de mennyi olyan párkapcsolat van, amit erőszakkal tartanak egyben. Amit megmérgezett már a bizalmatlanság, de bíznak a felek abban, hogy majd a gyerek egyben tartja. Mennyi de mennyi olyan kapcsolat van emberek között, amiben vágyakat, elvárásokat ki tud elégíteni az ember, de kötődni és alázattal küzdeni a másikért nem tanul meg.
A házasság – és ezt jegyes oktatásokon szoktam volt mondani – nem a templomban kezdődik. Nem az anyakönyvvezetőnél való aláírással veszi kezdetét! És a házasságtörés sem a felszarvazással születik meg!
Az Isten párként rendeli mellénk a másikat. Bár kicsit patriarhális a magyar nyelv, mert a „feleségem” szóra nem méltó rím pár a férj, de a feleség jól fejezi ki, hogy a másikkal lesz egész az ember!
A párkapcsolatban nem lehetnek kimondatlan feszültségek. Nem fertőzheti irigység, és végkép szám űzni kell a bizalmatlanságot és a féltékenységet. És, amikor kimondja az ember a „boldogító igent”, akkor fejben és szívben érdemes feleségül venni a megbocsájtást és a bocsánatkérést is!
Csak így maradhat tiszta a kapcsolat!
Az ember legősibb, legelemibb közössége: a család kapcsolata. Melynek alapja a szülők egymásiránti szeretete.
És ezt tényleg érdemes komolyan venni. Mert kapcsolatokat nem fog egyben tartani a gyerek, de a felbomlott kapcsolatok szétzilálják a gyereket. Mert bizalmatlanságból nem lehet várat építeni, de a bizalom hiánya a legkeményebb várakat is alapjaiban rengeti meg.
És mindenről számon kér majd az Isten!
A templomi szertartás során az Isten áldását kérjük a pár közös életére. Az Isten az áldásával a saját közösségét osztja meg a párral. Ha a házastársak közössége sérül, akkor az Istennel való kapcsolatukról is számot kell majd adni, mert az is megbicsaklik!
„Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”A következő rész a Zsidókhoz írt levélből, talán úgy foglalható össze, hogy a „Pont elég etikája és teológiája.”
Amikor Ábrahámnak bemutatkozik Isten, azt mondja ő El-Shadaj. Ami nem csak azt jelenti, hogy mindenható úr, hanem azt is, hogy az Úr, aki pont elég. Akinél nincs nagyobb és több, és akinél nem is kell nagyobb és több. Aki kimeríti az Isten fogalmát, aki betölti Istenségét!
Amikor a levél azt írja, hogy „érjétek be azzal, amitek van”, akkor nem azt mondja, hogy „ez van, ezt kell szeretni!” A keresztény ember legnagyobb kincse, hogy Isten része az életének. Ennél több nem kapható. Ennél több nem is kell. A hétköznapi élet alapjának ennek kell lennie!
Mert lehet, hogy anyagi nélkülözősben élek, de ha az Isten velem, akkor ki lehet ellenem? Nem pesszimista beletörődésre hív a Biblia. Inkább optimsita megelégedettségre, ami amúgy képes küzdeni! Ami képes előrelépni és többet akarni, de nem a másikon való átgázolás árán. A Biblia optimista megelégedettségének a kulcsa az Istennel való közösség és ez nem pénztárcákat akar megtömni, bankot rabolni, egzisztenciát építeni. Az embert akarja a helyén kezelni, de ember minden mélységével és magasságával, minden kiterjedésével és paraméterével, az embert lényegében akarja feltölteni a pont elég Istene a saját közösségével!
És nekünk ez elég. Mert ha velem az Isten, akkor van erőm a bajban. Ha be kell osztanom, amim van, akkor sem kell majd Őt nélkülöznöm. Ha romokból kell újra építenem az életem, akkor van alapom, amire állhatok. Ennél nem tud többet adni a világ! Hát, akkor miért ne érném be Vele, a pont elég Urával!
És ugye milyen őszintén jön ennek a fényében már a textusunk záró sora?! „Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?”
Kedves Testvérek!
Farkas Ervin vagyok, szeretem a csilisbabot. Szeretem a lányom. Szeretem a feleségem. Szeretem a szüleimet és húgom. Szeretem Bach G-dúr szvitjét és Rímbiózis nevű rapp-bandát. Ezerféle szeretetem van, ahogy nektek is. De akkor érnek ezek mindőnkben célba, ha minden szeretetünk alapja az Istentől és Istenből kapott és megélt szeretetünk.
Farkas Ervin vagyok, lelkész és szeretek gyülekezetben élni. Szeretek, mert a gyülekezet alapja, veletek Testvérek az Isten szeretete!
Ezért remélem bizakodva mondjátok velem: Velünk van az Úr, nem félünk, ember mit árthat nekünk!”
Ámen.