Hol van az Isten?
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Ezt mondja az ÚR: Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt? Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak? Csak bűneitek miatt adtalak el, vétkeitek miatt küldtem el anyátokat!Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak? Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól.Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát adok rá.
Az én Uram, az ÚR megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként.Az én Uram, az ÚR megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől.De az én Uram, az ÚR megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent.Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki mer perbe szállni velem?! Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm? Lépjen ide!Íme, az én Uram, az ÚR megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani? Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha, melyet megrágott a moly.Aki köztetek féli az URat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az ÚR nevében, és támaszkodjon Istenére! Ézs. 50,1-10
Kedves Testvérek!
Virágvasárnap a Jeruzsálembe vonuló, csatába induló, dicső hadvezér ünnepe. A jeruzsálemi nép, mint hatalmas fejedelmet, királyt köszönti, de a csata igazából a nagypénteki kereszt lesz.
Hit gyakorló emberként, lelkipásztorként sokat beszélgetek a gyülekezetem tagjaival, fiatalokkal és azt látom, hogy a ma ember távolinak érzi a szamárháton alázattal, mégis mennyei dicsőséggel érkező urat! Nem érzi közel magához! Távolinak, elérhetetlennek tartja az Újszövetség megváltás történetét, és nagyon távolinak érzi, már-már nem súlytalannak, vagy nem létezőnek Istent!
Miért? - én leginkább ezen gondolkodok sokat. Miért?
Mert azt érzem, hogy nem vagyunk annyira távol az Istentől, mint azt sokszor hisszük. A hitet sokszor egy szubjektív, sajátos, az egyén dolgának hisszük, pedig a mi hitünk közel sem egyéni hit. Az Isten a hiten keresztül magához hív, magához köt, a hitben vannak hittársaink, ők a keresztény testvérek! És ebben a hitben jártak már előttünk és járni fognak majd utánunk is. Távol érezzük magunkat Istentől, talán mert nem látjuk a múltban mögöttünk járók példáit….
Talán azt hisszük, hogy a ma teljesen más, mint a múlt. És talán van is ebben valami, de nem feltétlenül igaz egy az egyben ez a kijelentés.
Ézsaiás sorai hatalmas hidat verhetnek a ma kétkedők, és az ezer évvel ezelőtt kétkedők közé. Mert manapság panaszkodnak sokan, hogy hol vannak az emberek a templomból, a gyülekezetből, miért fordulnak keleti tanítások felé. Anno pedig lázadtak az Isten ellen és elfordultak tőle. Nem hasonlít a helyzet?
Ézsaiás soraiból egy gyönyörű párhuzam húzható az Istenhittel múltban hadilábon állók, és az Isten hit kihívásaival manapság küzdők közé! És ebben a párhuzamban, az Isten kegyelme is felcsendülhet!
Villantsunk hát fel pár életképet!
Ézsaiás sorai a Babiloni fogság során születtek. A zsidóság úgy érzi, olyan kapcsolata Istennel, mint a gyermeknek, akit a szülei el adnak rabszolgának.
Nem áll ez olyan messze tőlünk. Hol van az Isten, mikor családok mennek tönkre? Mikor felüti a fejét a családon belüli erőszak? Vajon, hány apa vagy anya van az országban, talán a közelünkben, akivel a gyerek az első adandó alkalommal szakítani fog, akit halotként kezel ha menekülhet otthonról? De ne vegyünk ennyire szélsőséges párhuzamot, van erre közelebbi képünk, amit mindenki jól ismer a családján belülről is! Y és Z generációk és problémái.
Mindenki számára tapasztalat, hogy szaporodik a digitális technika, hogy a fiatalabb rétegek ezt előbb kezdik el használni, talán gyorsabban meg is tanulják, de azért látjuk ennek hátrányait is. Egyre több a digitális technológián felnevelkedettek közül a technika függő, a magánélet web felületekre kerül, a párbeszédek közben pörgetik a telefont és nézik rajta facebookot. Türelmetlenebbek, mint az előző nemzedékek. Gyakran nincs elég önbizalmuk. Képtelenek hosszú távon figyelni valamire. Nem ismert számukra a kemény munka, vagy nem bírják a kemény munkát. Persze vannak derekasan kivételek, de ha górcső alá vesszük ezeket a generációkat, vagyis az én és nálam eggyel fiatalabbakat akkor azért ezt ki kell mondani. És az egészet idehaza még megspékeli tejszínhabként a tény, hogy az én generációm az első, aki a rendszerváltás után született.
Nem láttuk az előző rendszert, de felnőttünk egy olyan országban, ahol mindenki erre hivatkozik. Felnőttünk egy országban, ami keresi a demokrácia definícióját, de igazából csak addig jut, hogy ez az, ami 1989 után van. És emiatt irgalmatlan káosz van a fejekben.
Mi a közös a deportált zsidókban, a családon belüli erőszak áldozataiban és az Y és Z generációkban? Hát az, hogy mindegyik a maga helyzetéből kiindulva, de számtalan kérdést tud megfogalmazni a saját életének az instabilitásával kapcsolatban! Élet kérdések ezreit lehet feltenni akkor, amikor katonák hajtanak egy idegen országba. De az életem értelmét kell megkeresnem egy alkoholista szülő, vagy éppen az értelmetlenül könnyű és ugyanakkor mérhetetlenül túl terhelt generációs válságok közepette is! És ha ezt látjuk, akkor azt is látjuk, hogy akkor egyből csatolhatjuk ide az ötvenes éveikben járók krízis helyzeteit: „lesz-e munkám holnap?” „Kibírom-e itt a nyugdíjig?” „Tudom-e finanszírozni a gyerekeim életkezdését?” És léphetünk tovább, hatvanasok fel! Nyugdíjazás: teljesen új élethelyzet, amibe nem fiatalon, hevesen, hanem sokat tapasztalva, deresedő fejjel érkezik az ember. Mit kezd vele? Hogyan éli majd meg? Mert persze az elején talán felszabadító, aztán talán az is kiderül, hogy új napi rutint kell kialakítani, mert nem kell munkába menni és ki kell tölteni azt az űrt, ami utána maradt. Fontos vagyok még? - sokan megkérdezik maguktól ezt ilyenkor. És lehetne még sorolni az élet helyzeteket, amik
látszólag nagyon különböznek, de valójában egy karnyújtásnyira vannak egymástól. Az ember keresi az élete értelmét.
És minden, az élet értelmét kutató kérdés Isten kérdés lesz! Sokszor tudattalanul.
A fogságba hurcolt zsidók úgy érzik elhagyta őket az Isten. Mi sokszor nem találjuk az Istent az életünkben. Istentelenül keressük magunkat, kérdéseket, válaszokat… És mit találunk? Elkopott szlogeneket? Elhantolt múlt darabokat, amik vagy fájnak, vagy nem is tudjuk, hogy miért fontosak?
Megtalálhatja-e az ember önmagát, ténylegesen önmagát az Isten nélkül?
A fogságba hurcolt zsidó, hiába érzi, hogy ő a gyerek, akik rabszolgának adtak, hiába érzi elárvultnak magát, mert az elárvult gyermeket nagyon is meghatározzák az őt árván hagyó szülei! Mert a szülők hiánya is meghatározó! Érzelmileg, világszemlélet szempontjából, mindenféle téren!
És ha az Istentől érzik magukat elárvultan, akkor az Isten hiánya is meghatározó.
Mi nem keressük az értelmét a dolgainknak? Nem kutatunk egy életen át? Családi gyökereket, életválságokat és kríziseket elhordozva, nem kutatunk egy életen át azért, hogy megtaláljuk az értelmét? Nem próbáljuk meg szűrni a világ zaját? És megtalálni benne a lényeget? Ha nem érezzük az Isten jelenlétét, az minket ugyan úgy meghatároz! Ha azt érezzük, hogy nem tudunk belé kapaszkodni minden helyzetben, az minket ugyanúgy meghatároz! Ha azt érezzük, hogy vannak bennünk feszültségek a döntéseivel kapcsolatban, akkor az minket ugyanúgy meghatároz!
És mindegy, hogy fogságban élő zsidó, családi erőszakot elszenved, 60-as, 50-es vagy éppen Y, Z generáció vagyunk!
De számomra gyönyörű az Isten válasza ezekre a kérdésekre. A válasz, amit elsőként a fogságot nyögőknek ír, de mindenki értelmezheti magára, mert univerzális és mindenkinek szól!
„Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt? Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak? Csak bűneitek miatt adtalak el, vétkeitek miatt küldtem el anyátokat! 2Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak? Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól. 3Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát adok rá.”
A zsidók háborognak, hogy hol van az Isten? Miért hagyta el őket az Isten? Miért bünteti őket az Isten? És a kérdéseikre, látszólag dörögve, de valójában hatalmas szeretettel kérdez Isten vissza!
„Ha elárult rabszolgának érzitek magatok, hol van a hitelező, akinek eladtalak bennetek? Ti vádoltok engem, miért nem halljátok, ha én kérdezek? Babilon seregei annyira hatalmasok, hogy szerintetek nekem már nincs erőm megváltani bennetek a rabszolgaságból?”
Fordítsuk át egy kicsit a mai kérdésekre: „Az értelmét keresed a történteknek? Az én válaszom meghallottad-e? Amikor elhagyatottnak érzed magad, nem lehet, hogy te hagysz ott másokat? Az életed terheit annyira nagyra nőttek, hogy ki takarják a szemed elől a életedben munkálkodó kegyelmem? Nem hiszed, hogy megváltottalak?
„Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól. 3Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát adok rá.”
Be bizonyítom neked az erőm végtelenségét! - mondja az Isten. És nagyon különösen teszi mind ezt. A zsidókat haza engedi Babilonból. De tényleg csak ez a bizonyíték? Nem tudok elsunnyogni a 3. vers mellett: „Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát adok rá”
A zsákruha az ókori ember számára a bűnbánat öltözete volt. A zsákruha húzása együtt járt a bűn bocsánat kikönyörgésével. Azt mondja az élet értelmét kereső zsidóknak az Isten, hogy ő feketébe öltözteti az eget és zsákruhát ad rá. Vagyis gyászba borítja, és a bűn bocsájtás reményében bűnbánatot tart. Nem töredékes bűn bánatot, mint az ember! Tökéletes bűn bánatot, aminek tökéletes bűnbocsánat lesz a vége! Az ember helyett, az emberért!
Virágvasárnap Jézus szamárháton bevonul Jeruzsálembe. De nem a pompáért és az éljenzésért, hanem Nagypéntek fekete gyásza miatt. Feketébe öltözik az ég, és zsákruhát húz, hogy az ember bűnéért váltságot fizessen az Isten!
Ki értette, hitte a tanítványok közül, hogy a megváltás a halálban érkezik? A kereszt tövében ők nem hitték erőtlennek az Istent? Nem kérdezték meg, hogy hol van ilyenkor az Isten?
Látom magam előtt Pétert, aki maga mögött hagyta az addigi életét. Aki minden egy lapra tett fel, a Jézus követésére. És a kereszt tövében nincsen ott! Mert nem mer odamenni!
Maga mögött hagyta az addigi életét, a családját, és nagypénteken összeomlik benne minden.
Látom magam előtt Máriát. Aki még szinte kamaszfejjel veszi magára az anyaság terhét. Miért szülte meg? Miért minden, hogy ha ez a vége?
Nem csalódtak a mesterükbe? Nem omlott össze egy teljes élet? A Nagypénteken Jézust gyászoló tanítványoknak a kereszt még nem válasz a kérdéseikre. A fogságból haza masírozó zsidók számára, viszont útmutatás az Istentől jövő válaszok felé. Tudni illik arra, hogy az Isten nem csak Babilon de a bűn fogságából is szabadságot szeretne adni. A tanítványok számára a húsvét fényében lesz válasz a kereszt. Számomra akkor, ha hagyom, hogy a húsvét az én életemben is megtörténjen!
Számtalanszor kérdezem: „Hol van az Isten?” Keresem az életem, az események értelmét.
Minden, az élet értelmét kutató kérdés Isten kérdés! Mert az Istentől elszakadt ember békét és nyugalmat keres, de béke és nyugalom egyedül Istennél van. Isten pedig egyedül Krisztuson keresztül, a kereszten és a feltámadáson keresztül érhető el.
Azt hiszed, hogy nem elég erős a megváltásodhoz az Isten? Hogy néma az Isten?
Nem az! Nincs olyan messze, mint hiszed!
De a megváltásod nem ott lesz, ahol magadtól keresed. Az Isten ereje nem abban van, amiről elsőre gondolnád. Az Isten ereje ott van a könnyekben, a gyászban, a kiserkenő vérben és magában a halálban. Ha ezt meglátom, akkor azt is felfogom, hogy az Isten ereje ott van a létbizonytalanságom mögött! Ott van az énkeresésem nehézségei mögött! Ott van a terheimben, ott van a válságaimban, ott van az ezerfelé szakadásomban!
És, amikor az én erőm a végére ér, amikor már nincsen semmi válaszra reményem, akkor feketébe öltözteti az eget, értem! És felel a kérdéseimre: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”
Ámen.