Imádkozzunk, de hogyan és miért?
23Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.
Jn. 16,23-27
Kedves Testvérek!
Milyen a jó imádság? Hogyan kell jól imádkozni? Mi jelent imádkozni?
Egy régi történet szerint, egy fiatal ember serényen győzködte az öreg bölcset, hogy tanítsa meg tiszta szívből imádkozni.
Az öreg azt mondta neki, fogja a koszos fonott kosarat és hozzon neki benne vizet a patakról.
Az ifjú elment, megmerítette a kosarat, de a fonatok között a víz kifolyt belőle. Ment az öreghez ismét, tanítsa meg tiszta szívből imádkozni. Az öreg bölcs megint elküldte a fonott kosárral a patakhoz. És ez számtalanszor elő fordult még. Aztán a fiú egyszer csak kifakadt: - Fonott kosárban nem lehet vizet hordani! Tanítsa meg a bölcs őt tiszta szívből imádkozni!
És akkor az öreg felhívta valamire a figyelmét: - Fonott kosárban nem lehet vizet hordani, de a koszos kosár már tiszta. Hát, az imádságnak is ilyen hatása kell, hogy legyen! Ha imádkozás közben azt érzed, hogy mindent oda adtál, akkor az imádkozás megtisztított téged.
Mire jó az imádság?
Amióta gyakorló lelkipásztor vagyok sokat látom imádkozni az embereket. Sokakkal együtt is imádkozok. Sokak kérnek, hogy imádkozzak értük. Azt érzem, hogy az ima fontosságát még azok is érzik, akik nem kötődnek szorosan az egyházi élethez. Olyanok is gyakorolják, akik távolabb állnak az egyházi élettől.
De mégis lehet visszahallani néha panaszokat, vagy adott esetben duzzogó hangokat is: imádkozta azért, hogy…. De az Isten még sem adta meg. Pl. Imádkoztam a beteg nagymamámért, de mégis meghalt, akkor milyen az Isten, akkor mit ér az ima?
Az imádságot félre lehet érteni. Félre is értjük!
Mert néha cserealapként képzeljük el. Az Isten megteszi, amit kérünk, az imákért cserébe. De ez nem mindig igaz! És ez így nem igaz!
Jézus búcsú beszéde kicsit homályos, de ha az értelme mélyére nézünk, akkor nagyon erős útmutatást ad erre nézve!
23Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.
Elgondolkodtató, hogy mit jelent kérni az Istentől? Miért kérek bármit is az Istentől?
Gondoltunk már az Imádságra úgy, hogy az imádságunk Krisztus kérdés?
Félre érthetőek a sorok, de itt nem egyszerűen arról van szó, hogy én bármit kérhetek az Atyától Krisztus nevében. Jézus szavaiban itt a Miatyánk tanításra köszön vissza. És miből indul ki a Miatyánk? Az Isten előtt leboruló ember kiált fel az úrhoz: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!”
És mit kérünk a mi Atyánkban? Isten előtt leborult emberként kérjük, hogy szentelje meg a nevét mibennünk: „Szenteltessék meg a Te neved”.
Vagyis győzze le a kételyeink, és mutassa meg az életünkben, hogy minden kételyt kizáróan ő a mi Istenünk!
„Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod.” Kérjük, hogy juttassa érvényre a gondviselő akaratát az életünkben. Kérjük a minden napi kenyeret, a megélhetés, az életben maradás ajándékát. És kérjük, hogy óvjon a kísértésektől, azokban elbukva nehogy elszakadjunk tőle! Fontos meg figyelni az Isten elé leboruló ember pozícióját és kéréseit!
Mert az Isten elé leboruló ember kérései abból a helyzetből indulnak ki, hogy az ember ráébred az Istenhez tartozásának szükségességére! És ráébred az Istenhez tartozás örömére!
„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek”
A Jézus nevében való kérés ebben helyzetben gyökeredzik. És mikor tudok én Jézus nevében kérni bármit is? Akkor, amikor Jézus nevét az életemben szentként fogadom el! Amikor leborulok az Isten előtt, mert tudom, hogy esendő vagyok! Amikor megértem, hogy vagyok én az ember, az apró porszem, és van a végtelen Isten, aki értem képes kereszt halált halni!
Az imádság nem az „adok, hogy adjál” filozófia mentén halad előre ember és Isten között. Az imádság alapja az Istenhez tartozásom. A kéréseim alapja ez, hogy Istenhez tartozom! És, aki komolyan veszi ezt a tartozást, - mert a hitében mélyen meg tudja élni –, az nem akármit kér az Atyától. Nem az emberi vágyakat vetíti csak ki az imádságokba! Reflektál magára és az Istenre, és hálát ad az Isten előtt térdre borulás csodájáért!
Mert az imádság igazából nem más, minthogy meg állok az Isten előtt. Az imádság nem önmegvalósítás, nem rásegítés, egész egyszerűen csak a pont, amikor tudom, hogy hol és ki vagyok, és hogyan tartozom az Istenhez! Éppen ezért az imádságban nem csak én mondhatok dolgokat az Istennek, hanem meg is hallgathatom imádságos szeretettel az Istent!
Mert az is kérem a miatyánkban (is), hogy: „Legyen meg a Te Akaratod.”
Ne az enyém, a Tied!
És persze, ez nem jelenti, hogy nem lehetnek önálló gondolataim, nem lehetnek ötleteim stb. Ez azt jelenti, hogy az én vágyaim nem biztos, hogy jó irányba mutatnak, az Isten akarata viszont tökéletes!
Egy szerzetestől hallottam egyszer azt, hogy az imádságokban ő már nem szeret beszélni. Hallgatni szeret. Hallgatni az Istenre!
Jézus nevében kérni nem előjog és nem felhatalmazás. Az Atya nem butul le valami kocsmai zenegéppé, ami 100 forintért eljátssza a nótám. Jézus nevében kérni egyet jelent: részesedni a tökéletes, legmagasztosabb szeretettel fogant kegyelemben!
Amikor imádkozom, nem csak közlöm a gondolataim Istennel, hanem megélem azt, aki vagyok, azt, aki Isten kegyelmén keresztül lehetek! Megélem a Krisztusban való megmaradásom kegyelmét!
23Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. 26Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, 27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.
Ámen.