Indulj az úton...
Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassátok meg kedves testvéreim, böjt első vasárnapjának igehirdetési igéjét! Máté evangéliumából a 4. fejezet elő 11 versét, mely így szól a következőképpen:
1Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” 4Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”5Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, 6és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”7Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” 8Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” 10Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” 11Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.
Kedves Testvéreim!
Böjt kapuja mindig egy különös állomása az egyházi esztendőnek. Átszövi a tavasz. Az ember a zsigereiben érzi böjt első vasárnapján, hogy hiába fúj a szél, hiába esik az eső, hiába takarja felhő a napot, akkor is jön a tavasz! És a tavaszi rügyfakadás, a természet feléledése rendre életkedvet ad! Sokan, akik hajlamosak a téli depresszióra, alig várják a tavaszt, hogy az megtörje a búskomorságukat. És a böjt? Nos, ilyen tavaszi jó hangulattél lép az ember bele böjtbe! Jön Húsvét, jön a feltámadás első rügyfakadása: Krisztus üres sírja!
Kicsit ugródeszkának érzem Böjt első vasárnapját. És az elkövetkező vasárnapokban látni is fogjuk, hogy miért. Ma elindulunk, és vasárnapról vasárnapra egyre közelebb jutunk Húsvéthoz! Ahhoz a Húsvéthoz, ami nem szimplán a tavasz egy momentuma, hanem a feltámadás első zsengéje!
Jézust a Lélek a pusztába viszi, hogy megkísértse az ördög.
Fontos, hogy a Lélek nagybetűs, a görögben egyértelműen látszik, hogy Isten Lelkéről, vagyis a Szentlélekről van szó. Isten átadja Jézust a Kísértőnek, akárcsak Jóbot.
De ennek a kísértésnek, kedves testvéreim, célja van!
Pál apostol azt írja: A bűn zsoldja a halál! Az Ádám és Éva történet magyarázza, miért van az ember távol Istentől, és hogy ennek a távolságnak, Istentől való elszakadásnak az ára a halál! Kikerülhetetlen végként lebeg a bűnbe esett ember szeme előtt saját végessége! Mert Ádámban és Évában nem pusztán Ádám és Éva, hanem az egész emberiség esett bűnbe! És igen, vannak, akik vitatják ennek a teológiai értelmét és sokan igyekeznek az emberiséget felmenteni bűnei alól, de ha őszinték akarunk lenni, akkor tegyük fel magunknak a kérdést: Én sosem vétetettem semmit az Isten ellen?
Az áteredő bűn lényege, hogy előbb vagy utóbb, de lázadok az Isten ellen. Van, hogy csendben, van, hogy hangosa. Van, hogy tudatosa, van, hogy tudattalanul! És akkor én is messze kerülök az Istentől!
Ádám és Éva a kísértésben bukott el, és a bűneink kapuja valahol a mindennapokban felbukkanó kísértéseinkben keresendő.
Isten átadja Jézust a kísértésnek!
Mert ott, ahol Ádám és mi mind elbukunk, ott az Isten nem fog elbukni! Az Isten nem hagyja, hogy örökre elszakadjunk tőle! Az ember elbukik, az Isten emberré lesz, hogy helyreállítsa mindazt, ami elromlott.
Isten a teljes emberségünket veszi magára Jézusban. Érzi a fájdalmat, érzi a meleget, fázik, izzad, szeret és meg is kísértetik! Direkt! Hogy az életünk minden mélységét Istenként hordozza önmagán!
És a Kísértő mindent megtesz, hogy Jézus elbukjon. De Jézus el tud bukni?
Hiába minden gáncs!
Az első kísértés: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.”
Az ókori zsidóság számára a Mózesi manna-csoda hatalmas dolog volt. Úgy vélték Isten elérkező megváltója képes lesz újra a semmiből etetni és jól lakatni, vagyis életben tartani a népet. A Kísértő ezt a messiási elvárást használja fel! De miről is szól ez a Kísértés?
Arról, hogy Jézusnak van-e ilyen manna csodára hatalma? Vagy arról, hogy éljen vissza saját maga javára a hatalmával? Inkább az utóbbiról!
Ha Jézus Isteni erejét felhasználja, akkor vissza él vele. Akkor elbukik.
Mi a válasz: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.”
Hajlamosak vagyunk az életünket pusztán fizikai és biológiai értelemben nézni. És az életünk minőségét is lemérni azon, hogy vajon lesz-e holnapunk? Lesz-e holnap mit ennünk? - aggódik az ókor embere. Lesz-e munkahelyem holnap? - aggódik a ma embere. De csak ennyi az életünk mélysége?
Hol van az Isten vetette alap? Teremtettségünkből fakad, hogy nem lehet csak ennyi, egy ember élete! Nem csak kenyérrel él az ember!
„Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, 6és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”
Jön a második kísértés. Ha valóban Jézus a messiás, akkor hol máshol mutathatná be igazi hatalmát, mint a zsidók szent templomában. Ott, ahol a frigyládát is őrizték, ahol az áldozatokat mutatták be, ahol a papság krémje volt! De miért kell látványos hatalom demonstráció?
Az emberek sokszor várnák a villámokkal dörgő Istent, az Istent, aki a hollywoodi mozi jeleneteket megszégyenítő látványossággal robban be az én pici, gyarló életembe! De az Isten nem jön – mindig – látványosan. Gondoljunk csak a Jézusi gyógyítás történetekre. Szinte sosem a gyógyulás a lényeg, hanem mindig az, hogy a beteg találkozik Jézussal és általa Istennel. Hogy a bűnös ember az Isten közelségét megélve minőségi változáson esik át! Hitre jut, erősödik a hite! A gyógyulás ennek kvázi „mellék terméke.” Az Isten nem akarja megvásárolni a hitünket! Az Isten hitre akar vezetni bennünket! Sikerülne ez, a Jézus leveti magát a párkányról? Sikerülne ez, ha nem hívő tanítványokra bízná az egyház misszióját, hanem világot megrengető sztárokra? Jó lenne, ha lelkészek kenyeret szaporítanának és csodákat tennének? Ha képesek lennénk megremegtetni a világot, mi maradna a hitünkből?
És jön a válasz: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!”
És amikor már semmi nem működik, akkor jön a végső, elkeseredett próbálkozás: „Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, 9és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.”
Jézus megkaphatná a föld minden országát. A Kísértőnek hatalma van – látszólag- neki adni mind ezt. De minek? Mit érne ezzel Jézus? Jézus, akinek országa nem e világból való.
Luther tanítása alapján szoktam a gyerekeknek tanítani, hogy az Isten országa valójában ott van, ahol az Isten akarata érvényesül. Ha engedem az Istennek, hogy engem vezessen és a hitem táplálja, akkor a kezében vagyok. Akkor az országa állampolgára vagyok, ha úgy tetszik.
Jézus miért akarna evilági orszgokat magának, mikor egy másik ország nagykövete? Egy országé, ami engem is a magáénak akar tudni.
Jön a válasz:
„Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Jézus a Lélektől vezérelve van kint a pusztában! Okkal!
Tudni illik, minden így kezdődik el! Az emberiség lejtmenete a kísértésben való elbukással kezdődik. A megváltás azzal kezdődik, hogy ezt a kísértést Jézus kiállja!
Böjt első vasárnapja nem csak a tavasz kapujába állít be minket. Most elindulunk közösen, hogy bejárjuk az utat, annak stációit Húsvétig. Látni lehet már a tavasz első zsengéit, kedves Testvéreim, a feltámadás zsengéje is közel!
Ámen!