Ítéletben kegyelem?
21Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. 22És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” 23Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” 24De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” 25Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!”26Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” 27Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” 28Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában
Mt.15,-21-28
Kedves Testvéreim!
A múlt héten Jézus megkísértésével elindult a böjti vasárnapok igehirdetési sorozata. Most egy lépést teszünk előre húsvét felé, és láthatjuk Jézust, a mestert.
Érdekes ez a történet. Sokan nem látnak a mélyére. Sokan elutasítónak, kizárónak találják benne Jézust... És ebben van is valami.
Na de, ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük meg a textus szövegét és haladjunk részről-részre benne.
A kezdetek:
„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére.”
Jézus rengeteg tanítást és csodatételt követően „visszavonul.” Egész egyszerűen fogja a tanítványait és elvonul a tömegtől. A visszavonulásnak a Bibliában sokszor belsőséges jelentése van. A belsőszobába kell visszavonulni, a böjtben kell elvonulni a világ elől. A Bibliában a visszavonulás vagy egyedül, vagy egy szűk közösségben történik, de a célja mindig az Isten előtti megállás. A lelki gyakorlat.
Jézus elvonul a tanítványaival. Talán kicsit maga mögött akarja hagyni a társadalom zaját, a csodatételeket és a nyilvános, tömegek előtt való tanítást. Csak magukban akarnak lenni.
És megjelenik az asszony:
„És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!”23Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem.”
Jön a nő. Nem tudunk meg róla túl sok mindent, de azért hangoznak el hasznos információk. Egyrészt megtudjuk, hogy a nő kánaáni, vagy is nem zsidó. Illetve kiderül róla az is, hogy nő! Ez azért fontos, mert ez a két információ morzsa már el is mondja, hogy hogyan viszonyulhattak hozzá a korabeli zsidók! Egyrészt: egy patriarchális világban a nők nem voltak egyenrangúak, a férjük, az apjuk társadalmi rangja alapján ítélték meg őket. Ha egyedül maradtak, akkor marginalizálódva a társadalom peremére sodródtak. Másrészt, ez a nő pogány. A zsidók pedig közel sem szerették magukhoz közel engedni a pogányokat. Azt kimondani, hogy kinézték és lenézték őket, talán erős megfogalmazás, de volt egy nagyon erőteljes elutasítás az irányukba. Ez a nő tehát duplán meg van bélyegezve.
És noha Jézushoz menekül Jézus láthatóan ignorálja a nő kiáltozását.
Miért? Miért nem figyel oda rá?
Tőle nem ezt szoktuk meg…
Hogyan reagálnak a tanítványok?
Kérik Jézust, hogy bocsássa el. Küldje el a nőt, mert nekik kiabál. Zavarja őket? Valószínűleg pont a visszavonulást zavarja meg. A nyugalmat. De Jézus továbbra is elutasító:
„Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.”
És mi történik, mikor oda ér az asszony:
Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!”Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.”
A legkeményebb pontja a történetnek ez a rész. Amikor Jézus szájából elhangzik ez a mondat: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.”
A görög szövegben kutyácska, kis kutya szerepel. Ha feltételezzük, hogy a kutyácska az asszony lánya, akkor azt is fel kell feltételeznünk, hogy a kiskutyát kutya szüli! Iszonyatosan megalázó „beszólás” ez Jézus részéről. Gyakorlatilag azt mondja, hogy „Te Kutya!”
Hogyan fér ez össze a Jézusról alkotott képünkkel. Megrázó és idegborzoló ez a Jézusi megnyilvánulás.
De ne vonjunk le hirtelen messzire menő következtetéseket, amik aztán a Jézusról alkotott képünket is befolyásolja.
Kedves Testvéreim!
Jézus próbára teszi az asszony hitét! Ahogy annak idején próbára tette Ábrahám hitét. Ahogy sokszor Isten próbára teszi a mi hitünket is.
Ábrahámnak fel kell áldoznia a fiát. Az asszonyt elutasítja Jézus, mikor a lányáért könyörög. Hol a hitük határa? Mennyire mély az Isten hitük?
Ábrahám megy, és indul, hogy megölje az egyetlen fiát. A fiút, akit mindennél jobban szeret. A fiút, akit az Istentől kapott. És a hite kiállja a próbát. Mi történik az asszonnyal?
Magam előtt látom a gyermekéért küzdő asszonyt. Aki a zsidók között élve, nőként és ráadásul kánaánitaként teljesen ki volt szolgáltatva. A gyermekéért küzd! Mindent megpróbál és tudja, hogy az összes bajra a megoldás ott van Jézusnál! De Jézus elutasítja!
„Te Kutya!” Menj innen!
Ítéletet mond Jézus a nő feje felett! Ez egy ítélet: kánaánita vagy, pogány és bűnös. Annyit érsz, mint egy kutya! De jön a történetben a csavar kedves Testvéreim!
„Úgy van, Uram! - mondja az asszony. - De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Jézus ítéletet mond a feje felett és ez a nő nem tiltakozik! Úgy van! Bűnös vagyok! Nem érek többet egy kutyánál.
És ez az a pont, ahol az Isteni ítélet mögül egyszer csak ki bukkan a kegyelem! Mert Isten sokszor rejti el a kegyelmét. És most Jézus is elrejti a kegyelmét. Az elutasítás és az ítélet mögé. De ha a 328-as énekünkre gondolunk:
„ki kétkedőn kutatja őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az úr, megfejti önmagát”
Az asszony hittel közelít. Hittel érkezik, mit neki ellent mondás? Mit neki elutasítás? Ő az ítéletben is hittel áll meg! És meg is mutatkozik számára a kegyelem!
Kedves Testvéreim!
A tanulság a következő: Gondoljunk arra hányan, de hányan vannak olyanok, akik nem tudják elfogadni Krisztus keresztjét! Olyanok, akik nem hisznek Krisztus megváltásában. És miért van ez így? Személyes tapasztalatom alapján azért, mert a kereszt ítéletet is mond! Jézus meg hal a bűneink miatt. A mi bűneink miatt.
Elfogadni, hogy bűnös vagyok? Nagyon nehéz elfogadni, hogy bűnös vagyok! Elfogadni, hogy nem vagyok tökéletes, hogy hiányosságaim vannak, de legnehezebb -talán - azzal szembenézni, hogy térdet kell hajtanom a teremtő előtt! Nem látom a keresztben a kegyelmet, mert nem tudom elfogadni a fejem felett az ítéletet. És az ítélet irgalmatlannak tűnik. Krisztus keresztjére ha rá nézek, akkor ott vér van, szenvedés és halál. Akarok én felelős lenni ezért? Pedig az vagyok.
Látom az ítélet mögött a kegyelmet? Jézus szenvedésében az örömhírt? Megvan bennem az asszony alázata: „Úgy van uram!” Bűnös vagyok. Kutya vagyok.
Az asszony számára az ítélet akkor válik kegyelemmé, amikor elfogadja a fejére olvasott ítéletet. Akkor felfedi magát Jézus. Igazi kegyelmével fedi fel magát! A kegyelemmel, amire szükség van! Amíg nem fogadom el a fejemre olvasott ítéletet, amíg abban csak az irgalmatlanságot látom, addig nem láthatom meg az árnyékában megbúvó irgalmat: Jézus igazi arcát! Az arcot, ami a kegyetlen kereszten értem önszántából hal meg. Az arcot, ami értem a kereszten szeretetből leheli ki a szót: „Elvégeztetett”. Az arcot, ami a tövis koszorú sértette sebek alatt a mennyei Isten szeretetével tekint rám!
Kedves Testvéreim!
Amikor érthetetlen a sorsunk, amikor nagyok a terhek, amikor elutasítva látjuk önmagunkat az Isten előtt, akkor próbáljuk meg kiállni a próbát. Próbáljuk meg meglátni az irgalmat és a kegyelmet! Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.
Ámen.