Jézus a jó pásztor, vele megyünk!
11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. 13A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. 16Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor Jn.10,11-16
Kedves Testvérek!
Jézus a jó pásztor, vele megyünk…
Énekelhetnénk jól ismert énekünk.
Az ószövetségi pásztorok, sosem a nyáj mögött haladtak, mindig elől jártak. A pásztor bottal nem terelték maguk előtt, hanem vezették a bárányokat. A pásztor a nyáj élén haladt.
Merőben más megközelítése ez a pásztori munkának, és talán ez a nehezebb, hiszen érteni kellett annyira az állatok nyelvé, annyira, hogy azok megtanulják követni a pásztort.
A példázat párhuzamai egyértelműek, főleg, hogy Jézus konkretizálja, hogy ki kicsoda a példázatban! Jézus a pásztor, mindenki, aki követi a nyáj.
Jézus a jó pásztor vele megyünk…
De hova?
Hol áll és hova tartanak Jézus, e földön élő követői?
Tegnap, hogy látogatóink voltak lekaptam a Dunántúli Egyházkerült Gyülekezeteinek a történetét feldolgozó kötetet és olvasgatni kezdtem, hogy egy kicsit felfrissítsem az emlékeim a gyülekezeteink történetéről. És noha nem olvastam ujjat, valamiért tegnap tudatosult, hogy milyen gazdag a múlt és milyen gyér a múlthoz képest a jelen. Ha a gyülekezeteink életét nézem.
Hiszen ebben a térségben 500 évvel ezelőtt emberek küzdöttek a hitükért! És nyertek. Mert megőrizték a templomot, vagy éppen felépítettek egyet. Lelkészt hívtak, iskoláik voltak, tanítóik, missziói alkalmakat tartottak még a háború előtt és alatt is. És kincseket hagytak ránk.
A második gondlatom az volt, hogy nekünk nem kell az őseinkké lennünk, és nem lehet olyat erőltetni, amihez már nem állnak fent a körülmények. Nincsen nagy anyagi háttér, a falvak népessége 30 év alatt a harmadára esett, nagy az elvándorlás, nyilván kisebb a merítése a gyülekezeteknek...de….de….de….
De nem lehet, hogy nem minden a körülmények hibája?
Hol állnak és hova tartanak Jézus, e földi követői? Hova tartunk mi, mint a Lovászpatonai/Vanyolai/Nagydémi/Csóti gyülekezet tagjai? Milyen egyházképet látunk magunk előtt? Ad válaszokat? Keresi a válaszokat? Bemerjük hozni a kérdéseinket a templomon belülre? Vannak kérdéseink az imádságainkban? És aggodalmaink, amiket imádban teszünk le? Bennünk élő feszültségek?
Változnak a korok. Változnak a körülmények. Emberek születnek és meghalnak, és ez Jézus urunk visszatértéig így is marad. Hol van a pásztor és hol vagyunk mi?
Miért üresednek a templomok? Miért nem vagyunk csalogatóak? A három Dés mozi, a modern szórakozási lehetőségek tényleg ennyivel vonzóbbak? De hát egyre felületesebb lesz minden a világban…
Nem lehet, hogy mi is veszítettünk valamit a Jézusi tartalmakból? Hogy felületessé lettünk…
Azt mondják, az emberek példákból tanulnak. Példákat követnek. Hol van az egyház a példaadásban? Számomra egyrészt nagyon pozitív, hogy a mai fiatalok többsége magát Istenhívőnek tartja, de az már elszörnyülködtet, hogy az Istenkérdéseit nem kívánja a történelmi egyházakkal megtárgyalni. Hiteltelen számukra az egyház.
És ezt nem csodálom. Hisz jó magam is katolikus közegből érkeztem a lelkészi szolgálatba, és tudatosan döntöttem úgy, hogy magam mögött hagyom a gyökereim. Mert számomra hiteltelenné lett az, amit a családi tradíció nem kérdőjelezett meg. És talán itt jutunk el a lényeghez…
Jézus a jó pásztor vele megyünk?
Nem hiszek abban, hogy a földön létezhet tökéletes egyház…
Ember alkotják, olyan emberek, akik maguk is pásztorolásra szorulnak. Abban hiszek, hogy le lehet rázni magunkról 2000 év porát és lehet ismét Krisztusi lendülettel fordulni a másik felé!
A kis, hitgyakorló közösségekben hiszek! Mert a hitgyakorló közösségek a múltunk! Változnak a körülmények! Elvándorlás, anyagi problémák, üresedő templom padok, lepergő vakolatok… De a hitünknek nem kell változnia! Nem kell súlyát vesztenie! Nem kell felszínessé válnia akkor, amikor a világ felszínessé akar lenni!
Krisztusban egyek vagyunk! És ez nem egy szlogen! Nem egy lősung! Ennek számomra keresztény igazsággá kell lennie! Azzal az indulattal kell a másik felé fordulnom, ami Krisztusban is meg volt! Ez nem megy nagyban! Előbb-utóbb valami félre csúszik! Lásd egyház szakadások, a keresztény történelem mélypontjai, amikor Krisztus nevében egymást gyilkoltuk és mind a két fél elhitte, hogy igaza van és meg kell ezt tennie! Lásd jelenlegi egyház kép: ahol a gyülekezeti élet színtereit is ellepi lassan a papírmunka, átgondolatlan, vagy információk hiányában tévesen elosztott források, ezekből fakadó viták és sértődések, és még sorolhatnánk.
Kell a nagy egyház! Szükség van rá!
De biztos alapot kell neki vetni. Olyan alapot, ami elbírja a hibákat. Olyan alapot, ami kritikával illeti a hibákat, olyat, ami javítani akar a hibákon, de mindenek előtt olyat, ami erős a hitben! És ez csak a gyülekezeteink összetartó közösségei lehetne!
Jézus a jó pásztor vele megyünk?
A kereszténység hullámzik. Hol sokan vagyunk, hol kevesen, hol vonzó, hol elhanyagolt. De a magaslatok, mindig akkor jönnek, amikor szilárdan állnak a hitükben az emberek! És mernek közösséggé lenni. Közösséggé, ami túl lép a tradíciók adta kereteken, keresztény közösséggé, akik a hitüket nem csak a templom falai között élik meg. Közösségé, ami él! És nem hiszem, hogy ez elérhetetlen! Csak ki kell mozdulni a konfort zónából!
Jézus végig ezt teszi!
Beszélgetéseket provokál, igehirdetési szituációkat provokál. De közben személyes marad, emberbarát, figyelmes és tettre kész. Szerintem a keresztény közösségek alapja, pont ez a tettre kész személyesség! Ha ezt megtudom ragadni, akkor a közösségem is tudom építeni!
Mert nem hiszem, hogy ez a tettre kész szeretet a világ megváltását jelenti! Azt hiszem, hogy ez a tettre kész személyesség hétköznapi dolgokban lappang!
Passzívak az emberek. Csalódottak az emberek. Kiábrándultak és kiégettek az emberek.
És pont ezt a langymeleg álló vizet lehet felforgatni egy őszinte öleléssel! Egy tényleg komolyan gondolt „Hogy vaggyal?” Egy hallgatással, egy karnyújtással, egy mosollyal, egy együtt aggódással és egy kézszorítással!
Szeretek az erdőben sétálni. Szeretem a szép nagy fákat nézni. Azt, ahogy feltörnek az ég felé! De egy nagy fának, mindig a gyökerei is nagyok. A gyökerek, amiket nem látni, mert a föld alatt vannak. Ha az egyházat ki szeretnék teljesíteni, akkor ápolni kell a gyökereinket. És a gyökereinek azok az összetartó közösségek! Lehetünk mi is, ilyen közösség. Nem biztos, hogy mi leszünk a főgyökér, talán csak egy hajszálgyökér leszünk ebben az egészben! De a hajszálgyökér nagyon fontos szerep, hiszen a vizet és tápanyagot az szívja fel!
Jézus a jó pásztor vele megyünk.
A közösségi létünk alapjává kell tenni a megváltás felőli bizalmat. A Krisztusi pásztorság mintáját magunkévá kell tenni és élni kell azt a szeretetet, ami annyira mély volt, hogy emberré lett és meghalt értünk! Jézus nyája nem maguk elé bégető birkákból áll! Jézus nyája szelíd, de a másikat szerető bárányokból áll.
És min egyek a pásztor vezetésében!
Merjük lerázni 2000 év minden ráncát a kereszténységünkről! Merjünk kérdezni, vitázni, de tenni és szeretni is!
A pásztor erre hív és tanít bennünk. Nem birka létre! A kereszténység nem birka lét!
A kereszténység hitele Krisztus. AZ én életem hitele is Krisztus! Ha ez számomra igazság, - már pedig igazság! - akkor megmozgatom majd magam körül az álló vizet. Akkor egyszerre hajszálgyökér leszek, és szívom magamba a tápanyagot, de adom is tovább! Tovább, mindazoknak, akik egy test velem a Krisztusban!
Jézus a jó Pásztor vele megyünk!
Nem hiszem, hogy létezik a tökéletes, nagy egyház. Jézus is csak 12 tanítványt hívott apostolnak. De hiszem, hogy léteznek a hívő közösségek! És hiszem, hogy ha a hitet komolyan veszik a közösségek, akkor a nagy egyház is képes lesz releváns válaszokat megfogalmazni, relevánsan fogalmazni!
Jézus a jó Pásztor, vele megyünk!
Ámen!