Karácsony
18Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. 19Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. 20Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. 22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.
24József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt,25de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
Mt. 1, 18-24
Kedves Testvérek!
Had kezdjem a mai ünnepi igehirdetést Reményik Sándor soraival:
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek, 
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ,. s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.
József egy angyalról álmodik – kedves Testvéreim. És Reményik sorai olyan emberien ragadják meg azt, amiről az evangélium hallgat is meg nem is. Hallgat, mert Istenről és megváltásáról szeretne tanúságot tenni, mert mindezekben József csak egy eszköz. És még sem hallgat, mert emberi nyelven írva, emberekhez szólva, nem tudja kitakarni Józsefet az embert. És ezt a részt olyan őszintén ragadja meg Reményik.
József álmodik, Isten küldöttével, de vajon hány átvirrasztott éjszaka áll mögötte? Mekkora teher lehet a vállán a hír: a jegyesed nem a te gyermeked várja! Mekkora súly lehet ez. Mitévő legyen? Ha nem veszi el a lányt, akkor az megszégyenül mindenki előtt. Akkoriban még nem volt elfogadott a leányanyaság. Ha elveszi és híre megy, hogy nem a sajátját neveli, akkor a háta mögött majd megjegyzéseket tesznek rá. De a társasági megvetések mellett ott van, talán a legsúlyosabb probléma: milyen házasság lesz ebből, ha már most a másik gyermekét várja?
Az elképzeléseink szerint szeretnénk élni az életünket. És ez nem is feltétlen baj. Vannak elképzeléseink saját magunkról, a munkánkról, a jövőnkről. Arról, hogy emberként, férjként/feleségként, hogyan álljuk majd meg a helyünket a másik mellett, milyen is lesz, majd az a házasság, az a kapcsolat. És vannak elképzeléseink az életünk minden területéről. (Jobb esetben)
Józsefnek is lehettek elképzelései. Milyenek, pontosan nem tudni, de azért párat lehet emberi logikával, saját érzelmeink tengerét kiismerve valószínűsíteni. És a jegybenjárás alatt felszarvazás biztos nem tartozott közéjük. Aztán dönt az Isten és az elképzelések borulnak. Dönt az Isten és teljesen más irányba mennek tovább a dolgok.
József annyira mi vagyunk! Mert mennyire hozzá vagyunk szokva a saját elképzeléseink világához. Ahhoz, hogy az életünket mi szervezzük, mi irányítjuk, mi szabjuk ki a határait és a kereteit. Mi oldjuk meg a problémákat, és mi nézünk szembe a nehézségekkel. Mi találjuk ki a megoldásokat. Terveket szövünk, igyekszünk. És mi lesz, amikor ez az egész összeomlik. Amikor Isten egyszer csak azt mondja: „Újra tervezés”
Amikor borulnak a terveink, akkor meghalljuk-e Isten újratervező üzenetét. Ma, karácsonynapján a biblia egy néma hőse kerül elénk. Aki pont a némaságával írja be magát a történet hasábjaira. Mert nem csak meghallotta, de el is fogadta az Isteni újratervezést.
Isten üzen. Üzen, álomban a házasságán gondolkodó, talán azt temető Józsefnek. És üzenhet nekünk is. Halljuk? Karácsony ünnepe arról szól, hogy az Isten szól. Hozzád és hozzám. Józsefhez álmában szólt, hozzánk talán imában fog, talán az eltervezett ötleteink romjai alatt a csenddel. Talán templomi igehirdetéseket használ fel, talán csak a Biblia sorait; talán egy beszélgetést, talán egy élményt. Talán pont az egyik tervem, talán pont az egyik tervem kudarcát. Hallom őt?
Józsefnek az egész forgatókönyvet át kellett írnia, amikor kibontakozott az életében az Isten üzenete. József enged a hitének, enged a hozzá célba érő üzenetnek. És milyen érdekes, hogy a hit, ami erre rábírja a feleségével való viszonyát is átírja. Ez a férfi eddig arra készült, hogy elbocsájtja a lányt, akit eljegyzett. Hogy véget vet a kapcsolatnak. Most a tervének a szöges ellenkezőét viszi végbe. S bár sok mindent nem tudunk József és Mária kapcsolatáról, de azt tudjuk, hogy megkötetik és megáldatik a házasságuk. Miért fontos ez nekünk? Mert a hitünk az nem csak Istenhez köt bennünket. A hitünk a másik emberrel való kapcsolatunkra is hatással van. József és Mária viszonya helyreállhatott a hitnek köszönhetően. A mi emberi kapcsolataink is rendeződhetnek, az erős, vagy erősödő hitünkön keresztül.
Mennyivel egyszerűbb hibákat helyre hozni, ha van hozzájuk hitbéli táptalaj. Ha tudok bűnbánatot gyakorolni. Bűnbánatot az ellen, aki ellen vétkeztem, s minderről számot adni az Istennek is, hisz ha embert bántok, akkor az Istenképű embert bántom. És mennyivel egyszerűbb megbocsájtani, ha hiszem a nekem adott bűnbocsánat erejét. Ha tovább tudom adni a Krisztusi szeretetet annak is, aki a lelkembe gázolt.
József tervei romokba dőlnek, aztán enged az Istennek és minden rendeződik. Teszi mindezt halkan, csendben, némán. Mert nem ő, hanem az általa vigyázott gyermek a lényeg! Az Isten gondviselő szeretete és kegyelme, ami ott a Betlehemi jászolban gyermeki felsírásban, kacajban, édesanyja karjaiba olvadó gyermek képében jelenik meg, de aztán kibomlik a gyalut fogó fiatal fiúban, a nevelőapja mellett szakmáját kitanuló ifjúban, aki aztán kilépve a szülői házból tanítani kezd, gyógyít, tanítványokat gyűjt és végül eléri célját: kereszthalált hal, hogy feltámadásán keresztül bennünket is az örökélet kegyelmébe vezessen vissza!
József személyesen, közvetlenül élte át, mit jelent az Immánuel: velünk az Isten, s szolgálatával segített, némán, csendben, az Isten terveire hagyatkozva, hitből élve, hogy mi értsük mit jelent Jesuah: Jahve a szabadító!
Karácsony ünnepén az Isten szól: Újra tervezés. Újratervezi az életünk. Újratervezi az Istentelenségünk. A tőle elszakadottságunkat, s mivel mi képtelenek vagyunk közelíteni, hát közelít ő. Újratervezi a kegyetlenségünk és kegyelemmel közelíti meg azt! Újra tervezi az erőnkben bízásunkat, így gyenge gyermekként alázattal érkezik! Újratervezi a magányunk, Atyánk lesz és testvérünk! Újratervezi a bánatunk és a bűneink, van hely a töviskoszorújában mindőnk vétkének!
Immnuel: Velünk az Isten!
Ámen.