Karácsony másnapja
25Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. 26Igen, Atyám, mert így láttad jónak. 27Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 28Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.
Mt.11,25-30
Kedves Testvérek!
Leterhelt nap a mai ünnep. Leterhelt, mert egyhuzamban a negyedik nap ülünk le Istentiszteletre a hideg templomokban. Az ünnep lecsengőben van. Az ajándékok már talán elrámolva, a feleslegessé vált csomagoló papírokat kidobtuk vagy elégettük. Kifelé hajtunk a karácsonyból.
Leterhelt nap a mai, mert ünnep volt és az ünnep mindig lehetőség, mindig örömteli, de teher is, elvégre ki ne foglalkozna a társadalmi elvárásokkal ilyenkor!
Időben legyen meg a fenyőfa. Időben legyen feldíszítve. Időben legyenek meg az ajándékok. Jól legyen kiválasztva az ünnepi menü, mert az egyik rokon allergiás, a másik meg nem szeret minden allergia-kompatibilis ételt. A gyerekről már nem is beszélve, aki azzal kezdené a karácsonyi vacsorát, hogy két kézzel cuppan a sütis tálra. Jók-e az utcai fények? Rend van-e mindenhol. Mikor megyünk látogatni? Hogyan megyünk, ha hozzánk közben jönnének? Kész vagyok az ünnepre, felkészültem az ünnepre, vagy kikészített az ünnep.
Valljuk be, néha nehéz megélni az ünnepi hangulatot, mert ilyen és hasonló kérdések dobolnak közben az idegeinken.
De karácsony nem kikészíteni akar, hanem felkészíteni akar a tehercipelésre!
Miben áll a karácsony csodája?
Jézus közén érkezésében. Abban, hogy a gyermeki formában már a golgota és megváltás Istene van jelen. Abban, hogy közénk jön és hozzánk jön és megszólít! Karácsony elkezdi összefoltozni Isten és ember kapcsolatát. Érezhetővé, tapinthatóvá lesz a szent! Helyre áll a közösség!
Jézus maga fogalmaz így:Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.
Hogyan lesz tökéletes az Istennel való közösségünk? Egyedül Krisztuson keresztül.
Az Isten létezését számtalan filozófiai, fizikai módon, eszme futtatással lehet bizonyítani, vagy a kételkedőknek éppen cáfolni. De megismerni lehet-e úgy az Istent? Érteni lehet-e úgy az Istent? Jézusban lesz az emberségünket magára vállaló Isten, értünk egy közülünk. Új Ádámmá lesz, hogy ne bukjon el abban, amiben mi elbuknánk: a kísértésben, a bűnben. És így lesz személyes!
Az Istennel való közösséget nem filozófiai úton, vagy tudományos módszerekkel megközelíteni. Az Istennel való közösség vagy személyes, vagy semmilyen. Jézus ezt a személyességet hozza be karácsonykor a világba! És ebbe a személyességbe von be mindőnket! Ezért nincs más út, mint Krisztus! Krisztus aki magát osztja meg az Úrvacsorában, magát osztja meg a tanítványaival, és ezáltal magán keresztül osztja meg velünk az Isteni közösséget. Benne áll helyre a paradicsom! Az ő irgalma és kegyelme, ami megnyitja újra a paradicsomi létezést.
És akkor térjünk vissza csak a terheinkhez. Nem csak az ünnepi hócihő terheihez, hanem az életünk terheihez! Ebben a személyességben, amiben Jézus minket Istenhez kapcsol, a terheink is új dimenzióba kerülnek: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.”
Jézus a terheinkre való enyhülést kínálja akkor, amikor az Isten szeretetét éli bele a mi valóságunkba. Nem mondja, hogy a terhek semmivé lesznek, nem mondja, hogy eltűnnek. Megoldást és enyhülést kínál. Azáltal a közösség által, amit nyújt és ad! Ha úgy tetszik, akkor a mennyei világossággal új megvilágításba helyezi az életünk súlyait.
És egyúttal új súlyokat is ad. Teher csere történik. Mert a mi terheink, a bűneink súlyaiból fakadnak. Ezeket a megváltásban oldani kívánja és cserébe a hozzátartozás jó terhét kívánja a vállunkra, a keresztségben pecsétként a lelkünkre és szívünkre helyezni.
Az ószövetség hasábjai végig arról szólnak, hogyan küzd az Isten a tőle elszakadt emberért. Hogyan buknak el a kiválasztottak, mikor az Isteni szó ellenében a saját erejükből akarják a távolságot bűnbeesett és bűntelen közt leküzdeni. Ez a küzdelem Jézusban nyugvópontra ér, beteljesedik. A vele megélt közösség pedig már előretekint. Oda, amikor ez a tehercsere teljessé lesz. A Krisztusi iga célba juttat! A karácsonykor a világba belép Istentől elfogadhatjuk a keresztünket. Szoktok is ezt mondani: „mindenki becsülettel hordja a maga keresztjét”.
Azt viszont néha elfelejtjük, hogy a kereszt elsősorban kivégző eszköz. Krisztus takarítani jön. Kivégez mindent az életünkből, ami gátol bennünket abban, hogy megéljük a vele való kapcsolatot. Akkor, ha ezt hagyjuk!
A Krisztussal való közösség a keresztjeinken keresztül is előre néz és békét ad, nyugalmat és reménységet. Előrenéz arra a pontra, amikor a megváltás beteljesedik. Amikor a jászol és a kereszt közt ívelő kegyelem eléri a végcélt: az örökéletben rejlő teljes kegyelmet.
Az ünnepi terhek, az életben meglévő terhek kicserélésére hív minket az Úr! Hogy nekünk, karácsony csodájában, békéjében, a megfáradásainkra enyhülést adjon. A terheinkért cserébe jó és boldog terheket adjon!
Ámen.