Láttad már?
8Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, 9mert elértétek hitetek célját, s lelketek üdvösségét.
10Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, 11kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről. 12Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.
1Pt.1,8-12
Kedves Testvérek!
Had utaljak vissza egy kicsit az adventi estéinkre: Láttad már a szelet? Mert láttad a mozgó ágakat, láttad a meglebbenő függönyt, láttad a viharos szelek nyomán leszakadó tetőlemezeket és aláhulló cserepeket. De láttad a Szelet?
A világ látható és láthatatlan dolgok tengelyén mozog. És az emberi elme, az emberi létezésünk egyik legalapvetőbb mozgató rugója, hogy minél jobban megismerjük azt, ami látható, és minél jobban felfedjük, azt, ami láthatatlan. Kutatjuk a világűrt, az atomokat, a sejteket és sejtalkotókat és kutatjuk azt, ami teleszkópokkal és mikroszkópokkal is láthatatlan.
Ma egy ilyen láthatatlan esemény szentségébe vezet minket Péter levele. „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok...”
A hívő életben a legnehezebb, hogy a hitünk a láthatatlan dolgok felüli bizonyosság. Sok mindenre nincs éppen ezért, kézzel fogható magyarázatunk. A Jézusi csodát sok nem hívő a mitológiák és legendák gyűjteménye közé száműzi, és nem tudjuk őket meggyőzni az igazunkról, mert a tanmesék közül Jézus megváltást egyedül a hit emelheti ki, emelheti vissza a jogos helyére.
„Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok...”
Karl Barth, a 20. század egyik legnevesebb teológusa mondta azt, hogy a vallásokban az emberek keresik a transzcendenciát, a kereszténységben és a zsidóságban az Isten keresi az embert, ezért utóbbi kettő nem vallás. A hitünk egy olyan fonal, ami az Istenhez köt. Egy fonál, amint keresztül az Isten szólít bennünket. A láthatatlan a hit számára és a hiten keresztül lesz látható!
„8Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, 9mert elértétek hitetek célját, s lelketek üdvösségét.”
Érdekesen működik az Isten kezében a hitünk. Mert a hit, Isten kezében eszköz, hogy Krisztushoz vezessen. De a hitünk alapja a Krisztusi csoda. A hitünk célja, hogy elérjük az üdvösségünk! Ez pedig csak Krisztusba kapaszkodó, a Krisztust Megváltóként imádó hívő számára lehet. Mert ő a lélek üdvössége!
És ezen a ponton misztikus egységként ér össze az ó- és újszövetség embere!
„Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, 11kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségről. 12Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.”
Anno a próféták prédikálták az Isten Megváltásának üdvösségét, most a Krisztus evangéliumán keresztül elérhetővé lett. Ők várták, a tanítványok látták, de mi is követjük! A hit a láthatatlan dolgok felül való bizonyosság!
Távol vagyunk korban és időben Krisztus földi művétől, de nem kell távol lenni korban és időben a megváltás üdvösségétől! Mert azt nem a történelem szabályai, nem emberi kreálmányok törvényei határozzák meg, hanem a Krisztus maga! Aki a hitünkön keresztül, a Szentlélek munkája által lép be a mába, amit élünk!
Láttad már a Szelet? - had kérdezzem meg újra. Nem láttuk, de tudjuk, hogy van. Mert lesöpri a port a járdákról, mert felkapja a szemetet, mert viszi a szél a papírsárkányt, mert érezzük a bőrünkön, hogy fúj. Krisztus megváltását a hitünkön keresztül érezhetjük ugyanígy!
Nem látjuk a keresztet. Nem látjuk a Golgotát. Nem látjuk az üres sír szájában némán, elámultan álló tanítványokat. De nem is kell! Mert a hitünk nem kézzel fogható bizonyítékokra kell, hogy alapuljon, hanem Isten élményekre!
Prédikált és megélt evangéliumra!
„8Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, 9mert elértétek hitetek célját, s lelketek üdvösségét.”
A hívő élet – az én meglátásaim szerint – azért nem érhető el mindenki számára, mert igazából úgy kell viseltetünk, mint a vakoknak: nem látunk, de hagyjuk, hogy vezessenek minket! Az Isten finoman elrejtett csodáival a világban, igyekszik vezetni bennünket.
Miért nem ad valami szilárd bizonyosságot? Ha adna, akkor hinnénk a megváltást, vagy tudnánk? Meggyőződésem, hogy Krisztus direkt mondja azt: „aki megkeresztelkedik és hisz, az üdvözül.” Aki hisz! Az Isten létét nem matematikai egyenletekkel, nem fizikai együtthatókkal kell igazolni. Az Istent elfogadni kell! Elfogadni Istennek! Elfogadni a hitemen keresztül megváltónak!
A világ a látható és láthatatlan dolgok tengelyén mozog. Ami látható, vagy láthatóvá tehető, az megfejthető. De az láthatatlan, az megfejthetetlen! Azonban elfogadható!
Nekünk ezt az elfogadást kell megélnünk! Elfogadást, amit alapozhatunk a közösségeinkre. A gyülekezet közösségére, az egyház közösségére. És az egyházról itt nem intézményként szeretnék szólni, hanem mint Isten félők közösségéről. Akik hordozzák magukkal a próféciákat, akik hordozzák magukkal az evangéliumot, akik igyekeznek hirdetni is az evangéliumot!
Kedves Testvéreim!
Az Isteni gondviselés csak látszólag néma. Valójában csak csendes. Ott van, amikor nem sikerül valami. És ott van, amikor órákkal, napokkal, hetekkel később kiderül, hogy okkal nem sikerült. Hogy a sikertelenség más irányokba terel, joggal és bölcsen. Ott van az Isteni gondviselés, amikor felismerésre jutunk: rosszul csináltunk valamit, rosszul kezdtem el valamit és ott van a felismerés szabta új irányban!
Miért nem hullanak tűzgolyók az égből? Miért nem hasítanak villámok a káromkodókba?
Isten nem letaglózni akar bennünket! Nem ránk kényszeríteni akarja magát! Azt akarja, hogy mi fogadjuk el őt Istenünkként! A szívünkkel, a lelkünkkel és csak legvégül az elménkkel!
Ezért forrása és célja a hitünknek az evangélium. De lehet tápláléka is! Erősítheti, ha rendre visszatérünk hozzá!
ÁMEN!