Mégis és Mégsem
Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. 2Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 3Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 4Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 6Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; 7ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. 8Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! 9A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; 10de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! 11Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.
Lk.5,1-11
Kedves Testvérek!
Had ragadjak ki két szót a textusból: mégsem és mégis.
A történet ellenpólusaiként jön elénk ez a két szó, kiváló hangsúlyokat adva az egész eseménynek. Mert ismerős a történet, sokszor hallottuk már, tudjuk, hogy ez a Péteri elhívás, az első tanítványok elhívásának története. De vajon eveztünk-e már a mélyére?
Mégsem és mégis.
Péter tapasztalt halász, hiszen ebből él. És mégsem fog semmit. Pedig biztos ismeri a tavat, tudja mikor jönnek fel a halak a felszín közelébe. Elvégre nem hiába halásznak éjjel! A korabeli zsidóság ugyanis nem ismerte még a fenekező hálókat. Pláne nem ismerte a modern fenekező hálókat. Alapvetően kétféle hálót használtak: az egyiket a partól vetették a sekélyesbe, vagy egy parthoz közel álldogáló csónakról, a másikat pedig csónakok közé feszítve vontatták végig a vízben. Ez csupán pár méterre merül alá.
Péterék mégsem fognak semmit.
Aztán jön Jézus. Elmondja az elmondani valóját, és kiküldi őket halászni. Fényes nappal, akkor, amikor már megy fel a hőmérséklet, akkor, amikor a halak már inkább a mélyebb vizek felé úsznak, amikor esélytelen hálóval halat fogni.
És mégis teli lesz a háló.
De miért?
Passió játékok során többször játszottam Pétert. Szeretem az ő karakterét, mert nagyon is emberszerű. Róla tudunk a legtöbbet a tanítványok közül. A legtöbbször ő van nevén nevezve, és ő az első, akit Jézus megszólít. Az már némiképp hibás felfogás, hogy rangban is ő az első tanítvány. Jézus tanítványai között ugyanis nincs egyenlő és egyenlőbb. De Péter személyisége mégis fontos, számunkra is, akik ezred évekkel vagyunk az események után, mert minden bizonnyal nem hiába emelték őt ki a szentírók. Péter az én elképzeléseim szerint, amit a Bibliából merítek egy nagyon derekas ember lehetett. Bírta a nehéz munkát, ugyan akkor sóvárgott a lelke, hogy többet lásson Istenből. Tudott makacs lenni, és minden bizonnyal nagyot küzdött magában, amikor nem engedhette át magát az indulatoknak, hanem meg kellett hunyászkodnia Jézus parancsára, mikor Jézus önként adta át magát az őt elfogni érkezőknek.
Péter harcos típus volt, de biztos, hogy mesterét végletekig szerető tanítvány.
És Péter félt, biztos, hogy rengeteg mindentől, de Jézus elfogása után leginkább talán saját bűneitől rettegett.
A ma textusunkban azonban még nem ezzel a Péterrel találkozunk. Azzal a Péterrel találkozunk, aki egy egész éjszakát kint volt a tavon, dolgozott, evezett, vonta a hálót ki-be. Talpalt, hogy reggelre legyen kenyér az asztalon. Tudjuk Márk evangéliumából, hogy volt egy anyósa, vagyis biztos, hogy nős volt. Talán lehettek gyerekei is. Én látom magam előtt a fáradt, elnyűtt Pétert, ahogy a Genezáreti tó szélén ül, a csónakjában, egy móló szélén, térdig vízben és a hínárokat, moszatfoltokat dörzsöli a hálójáról. Egész este kint volt, és most mit visz haza? Mit ad el? Miből lesz étel az asztalon?
Látom Pétert a férfit, aki biztos, hogy azon tanakodik, mi tévő legyen. Mindent megtett, és mégsem lett semmi. Látom Pétert, aki nyugtatgatja magát, mondván: „ez egy ilyen szakma, nem mindig kapnak a halat. Nem mindig jönnek eléggé fel, nem mindig sikerül őket tőrbe csalni. Mert a természet ilyen.” De azt is látom maga előtt, ahogy ez a Péter közben vacillál: Mit hibázott? Mit mond majd otthon? Mi lesz ha holnap sem lesz elég a fogás? Egy nap még hagyj'ám, de kettő?
És hogyan tovább, ha minden kötél szakad, ha minden erő elfogy és MÉGSEM elég semmire sem!
Bár nem vagyunk Jézus korabeli halászok kilátástalan élethelyzeteket lehet látni szépszerével. Az utcákon, a falvakban, városokon és mindenhol. Elvált szülők, akik viszik magukkal a tüskéket, a gyerekek, akik a tüskék között nőnek fel, tönkre ment barátságok és párkapcsolatok, elárult testvériségek, anyagi problémák, a hitel fojtogató nyakörve, munka és segítség nélküliség. Betegségek, amik váratlanul törnek ránk, amik megbélyegeznek vagy derékbe törnek egy életet. És mit lehet ilyenkor mondani?
Amikor az ember próbálná, az ember küzdene és MÉGSEM sikerül semmi sem! MÉGSEM jön össze semmi sem. MÉGSEM sikerül semmi úgy, ahogy elterveztük.
Péter esélytelen küldetést kapott Jézustól. Kilátástalan feladatot. És valamiért MÉGIS elindult.
Sőt, vitte magával a társait.
Mert valami megváltozik akkor, amikor Jézus belép az életébe. Nemes egyszerűséggel a MÉGSEM-ből, a MÉGSEMEKBŐL MÉGIS lesz. Mégis van remény. Mégis van kiút. Mégis meg lehet csinálni!
Hány olyan helyzet van az életünkben, ami a MÉGSEMEK oltárán kerül feláldozásra? Pedig a Péteri elhívás nekünk is szól. „Evezz a mélyre….” A mai kor, talán pont a mélységeket nem szereti. Figyelem a médiát, a híradásokat, internetes felületeket és azt látom, hogy felszínes információk kerülnek átadásra. Nem megyünk semminek a mélyére. Figyelem a hightech bennszülött gyermekeket és azt látom, hogy semminek nem mennek a mélyére. Mert minek? Mert bár nem okoz gondot az okos eszközök kezelése, képtelenek összefüggésekben gondolkodni. Figyelem a politikai híradásokat, és azt látom, hogy minden esemény részinformációk alapján kerül bemutatása. Hol van akkor a mélység? És mikor vizsgáltam meg a saját életemet utoljára mélységeiben?
Péter élete megváltozik, mert Jézus kiküldi, hogy evezzen a mélyre. És ez számomra nagyon beszédes. Mert itt kezdődik el az az út, aminek a végén Péterből Kőszikla lesz. Az én utam hol kezdődik el? Én mikor merek a saját MÉGSEM-eim tengerére evezni, hallgatni Krisztus szavára, hogy meglássam nála lesznek a hiába való dolgokból MÉGISEK!
Az életünk nem könnyű, de nem is elbagatelizálható! Nem lehet súlyok nélkül értelmezni, hanyag mód kezelni. Mélységeibe kell tekinteni. És minden MÉGSEM ellenére, töretlen hittel kapaszkodni Krisztusba, aki képes, MÉGIS képes mindennek értelmet adni!
Ámen.