Mi van, amikor a relativitást Isten relativizálja...a saját állandóságával?!!
4János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak, 5és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, 6aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. Jel. 1,4-6
Kedves Testvérek!
Apokaliptikus hangulattal fogad bennünket a mai perikópa. De hadd rántsam le a leplet erről az apokaliptikus hangulatról.
.jpg)
Ha ma meghalljuk ezt
a szót: apokalipszis, akkor a világvége ami eszünkbe jut. Jön a világvége, az emberiség vége, az ismert kozmosz összeomlik, eltöröltetik, magába zuhan, stb, stb. De érdekes, hogy az ógörögben az apokalipszis, nem a világvégét, hanem a leplek lerántását jelenti. A titkok felfedését.
Ha eredeti nyelven vesszük kezünkbe a Jelenések könyvét, akkor a következő három szóval veszi kezdetét: Ἀποκάλυψις Ἰησοῦ Χριστοῦ, (online de görögül nem olvasóknak, magyar fonetikával: Apokalüpszisz Jészu Xrisztu) vagyis „Jézus Krisztus kinyilatkoztatása"
Virágvasárnap egy dolgot szeretnék még megjegyezni, különös pikantériája van annak, hogy virágvasárnap a kinyilatkoztatások könyvéből, az apokalipszis könyvéből, vagyis a leplek lerántásának könyvéből van az igehirdetési alapige. Hiszen nagypénteken majd leplek kerülnek Jézusra. Sőt, leplek kerülnek az oltárainkra is. Fekete leplek.
1Leplek, amik takarnak.
De itt, Virágvasárnap, már a leplek lerántásában bízhatunk. Abban, hogy amikor lerántjuk a halálról, Krisztus haláláról (már) a feltámadás lepleit, akkor értelmet kap a hiten keresztül az Isteni tervnek minden része és eleme.
Így fogad bennünket az apokaliptikus hangulat a mai napon.
És valójában a prédikálandó textus az apostoli üdvözlésnek, egy kicsit kiegészített, kicsit átalakított verziója.
Mit üzen így ez a textus?
„Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő...”
Van, volt, eljövend.
Az ember időhöz kötött életet él.
Mindennek meg van a maga ideje, időbeosztása. Időzítünk. Mérjük az elszaladó perceink és napjaink. És ha valami kimarad, ha valamire nem futja az időnkből, akkor nem tudunk többet bele szuszakolni. Ami elmúlt pedig nem tudjuk visszahozni..jpg)
De Isten „voltja” nem egészen ilyen. Ő minden elmúlt eseményt hordoz magában. Ami nekünk múlt, neki időn felüli és időtől független. Benne nem veszik el. Ő mindig magában hordozza. És Isten nem csak volt, és nem csak van, hanem eljövend. Nem egyszerűen lesz, hanem érkezik. Adventus Domini. Még a böjtben is, még palmarum vasárnapján is érkezőben van. Állandóan. Így valójában az Istenben összeér, múlt jelen és jövő. Egyszerre lép elénk az Ábrahámot, Mózest, Dávidot megszólító Úr, jön az ígérettel, és érkezik valójában eljövendőségében az ígéretek beteljesítésével is.
Kedves Testvérek!
Isten az állandóság.
A világunkban, ahol relatív az idő, relatív sok minden. Ott az Isten az egyetlen, aki nem relatív!
Amikor ma szolgálatba állítás is történik, akkor hadd emlékeztessek mindenkit erre! Isten nem relatív. Nem viszonyítás, nem igazodás kérdés. Isten kiindulópont. Isten válasz. Isten az állandó startmező, és Isten maga a cél!
János sorai erről rántják le a leplet. Ezt fedi fel az apokalipszissel!
Ez ma, - talán – mindennél fontosabb.
.gif)
Mert minden relatív. Mondjuk az einsteini fizika, alapokat újraíró mondatát kiterjesztve, és a popkultúra szódájával felöntve: mindenre. És valóban igaz is ez az egész. Mert mikor van időm pl. magamra? Ha végeztem a munkámmal… ha haza érve befejeztem az otthon elkezdetteket… ha meghoztam, megetettem, lefektettem a gyereket…. Ha már megírta….ha még megírom….ha….ha...ha… És akkor mikor van idő Istenre? Pedig nem választhatom el sokáig magam az Istentől. Nem választható szét önismeret, és Istenismeret. Mert az emberségem Istenképűségből fakad. Az Istenképűségem alapja pedig a teremtő és megváltó Úr. Hogyan akarok önmagam lenni Isten nélkül?
Az időm viszonylagos. Mert vannak részek, amiket a világ szakít ki magának belőle és vannak részek, amiket én áldozok fel.
De ma, amikor az emberek ezre mennek el a templomaink mellett, amikor a relativizált idő viszonyrendszerének útvesztőiben bolyong szegény, gazdag, idős és fiatal, ma ki kell állni a kereszténységnek az apokalipszis lepel lerántásával és a világ elé kell kiáltania, sőt élnie, hogy Isten nem viszonyítás kérdése! Isten nem relatív. Isten állandó. És Isten érted, értem volt, van és eljövend!
A Virágvasárnapi bevonulás Jeruzsálemben nem múlt. Istenben állandó csoda. Amit hordoz az Isten érted és értem. A nagypénteki kereszt nem múlt. A megváltás kapuja, ami nem csak kitárult, hanem állandóan nyitva van: érted és értem.
Ma, amikor presbitereket is avatunk, ezzel az üzenettel kell előállnom: az egyháznak egyfeladata van, lerántani ezt a leplet! A leplet, ami el akarja takarni az Isten csodáit. A leplet, ami relativizálni akarja az Isten csodáit! Az Isten mélységes szeretetét!
„Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő,” Tudni illik attól, aki teremtett, aki érted és értem halt meg, támadt fel. Ennek az üzenetnek szólnia kell az utcákon, a házakban, a sírok mellett, a gyászolókért, az elhunytakért, a betegeknek és a betegekért. Szólnia kell, mikor felkorbácsolt indulatokkal osztanak meg társadalmakat, mikor elmossák a határokat fogalmak között, amikor megkérdőjelezik az emberséget, amikor mindezzel relativizálják a béke, a kegyelem, a szeretet súlyát! Itt az ideje, hogy az egyház, a gyülekezetek apokalipszisba kezdjenek!
A kegyelem, a béke, az Isten agapéjának apokalipszisét. 2000 éve Jézus nem ünnepeltetni akarta magát Jeruzsálemben. Ő az áldozata helyére ment. Ment, hogy a megváltást bevégezve. És milyen érdekes, hogy mi az utolsó szavát úgy fordítjuk: „Elvégeztetett.” Ez csak múlt idő. Pedig a Τετέλεσται (online de ógörögül nem olvasók kedvéért fonetikusan: tetelesztai) egy Passiv Praesens Prefectum, vagyis csúnyán fogalmazva befejezett jelen. Az Isten volt, van, eljövend. Az ő akarata nem múlt, nem jövő, az ő akarata állandóan hozza létre a jelent. A Jelent, amiben te üdvözülsz!
A jelent, amiben összeérünk a kegyelemmel, ér ráébredünk, hogy ez nem viszonyítás kérdése. Mert valójában mindent ehhez kellene viszonyítani! És ez a valódi megszentelt idő!
„övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.”
Ámen.
______________________________________________________________________________________________________________________________
1(Az oltárkép a Bakonyszombathelyi Evangélikus Templom szószékoltárának nagypéntki liturgikus "öltözetéről" készült fotó. forrás: https://www.szombathely-lutheran.hu/egyhaztortenet/kep-157.html)