Mire jó egy bűnös ember?
Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és az Úr, Jézus Krisztustól! Ámen!
Hallgassátok meg az igehirdetés alapigéjét, melyet megírva találunk Sámuel második könyvében, a 12. fejezetben az első 15 versben a következőképpen:
1Az ÚR elküldte Dávidhoz Nátánt. Az bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. 2A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. 3A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. 4Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.
5Dávid nagy haragra lobbant az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt elkövette! 6A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.
7Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek föl Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. 8Neked adtam uradnak a házát, és öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. 9Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! 10Ezért nem távozik el soha a fegyver a házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.
11Ezt mondja az ÚR: A tulajdon házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára elveszem, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. 12Te ugyan titokban cselekedtél, én azonban egész Izráel előtt, napvilágnál cselekszem meg ezt!
13Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg.14Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.15Ezután hazament Nátán. Az ÚR pedig súlyos betegséggel verte meg a gyermeket, akit Úriás volt felesége szült Dávidnak.
Kedves Testvérek!
Dávid és Betsabé története kimondottan ismert történet. Ma mégis érdekesen kerül elénk, mert már a következmények felől tudunk visszanézni erre az eseményre:- Nátán, Isten küldésére legorombítja Dávidot!
És el indulhatnánk ezen a szálon, megnézni, hogy a példázat a bárányokról pontosan mit is jelent. De van egy másik irány is. Egy irány, ami a múltheti igehirdetés árnyékában -talán – most fontosabb.
Mennyit küzdünk magunkkal, a hitünkkel vagy a hitünkért? Nincs olyan ember, akinek a hite ne inogna meg! És olyan hívő ember sincs, aki ne fogalmazna meg kérdéseket időről-időre a hitével kapcsolatban. Olyan sincs, aki hívő léte ellenére ne követne el hibákat. Olykor nagy hibákat!
És erre Dávid a legjobb példa.
Dávid a zsidóság számára, a nagybetűs király. Az ideális uralkodó, akinél nem volt jobb. Még a megváltótól is azt várják, hogy a Dávidi királyságot állítsa helyre. Olyan hatalmas alakja ő a zsidó történelemnek, mint mondjuk számunkra Mátyás király. És ez nagyon is jó párhuzam. Mert ha Mátyást emlegeti valaki, akkor mi jut eszébe? Mátyás az igazságos! A népközé álruhában kijáró király. Stb. Pedig Mátyás, közel sem volt ilyen szép, idealisztikus alak. Tudták a testvérek, hogy Mátyást a kortársai szabályosan utálták? Európa legkeményebb adórendszerét vezette be, hogy törleszteni tudja a hiteleit, hogy fent tudja tartani a fekete sereget, hogy a királysága, amit nehéz politikai csatákkal, intrikával és családja véráldozata útján szált reá, fent maradjon.
Mátyásra az utókor ragasztja az „igazságos” jelzőt, mert bár kemény király volt erőssé tette az országot. És az idő mindent megszépít. A hibáiról szóló anekdoták a felejtés homályába vesztek.
Dávid hibáiról, sőt bűneiről sokkal több tudósítás maradt ránk. Okkal. Ő ugyanis sokak számára lett hit mintája. Isten viszont nem akarta, hogy olyan minta maradjon ránk, amit azért nem tudunk követni, mert túl tökéletes. Dávid ember volt. Hívő, de ugyanolyan hétköznapi, mint bármelyikünk.
Isten őt választja Saul helyére királynak. Megáldja, kíséri az útján. De amikor felér a trónra, akkor azért őt is megkísérti a hatalom. A hatalom, amin uralkodhatna, de inkább hagyja, hogy a hatalom túlnőjön rajta, és így nem a helyes utat választja! Betsabét ágyába csalja, és hogy ne legyen gond, a felszarvazott férjet, Uriást bevezényli az első sorba harcolni. Ott a legnagyobb esélye annak, hogy a katona meg hal. Uriás meg is hal.
Nem tudom, mi a nagyobb bűn? Félre lépni házas emberként egy házas asszonnyal, vagy visszaélni a hatalmammal és megöletni a férjét…..
Mégis, a zsidóság számára Dávid a nagybetűs király! A hit példája.
Múlt héten megfogalmaztunk pár kérdést: komolyan veszem-e a hitem? Vagyok-e só és világosság magam, mások számára?
Dávid minden bűne ellenére volt só, volt világosság, volt neki hite, amit komolyan vett, és volt neki igaz bűnbánata! Dávid a legjobb példa arra, hogy egy bűnös ember, hogyan lehet Isten kezében eszköz.
Voltak következményei a bűneinek? Hogyne! Betsabtól született első gyermeke meghalt! Nem építhette meg a templomot, amit szeretett volna Istennek szentelni! Isten nem hagyta neki! De ennek ellenére mégis lehetett eszköz az Isten kezében!
Vagyok-e só és világosság? Ha komolyan veszem az Istenhez tartozásom, akkor leszek! És ebben a kapcsolatban, ami engem az Istenhez köt ott lehetnek a bűneim, a hibáim is! Sőt, nem csak ott lehetnek, de ott is vannak. Mit kell velük tenni? Hátra nem dőlhetek, arra hivatkozva, hogy az Isten úgy is megbocsájt! Az embert az Isten úgy hívta el, hogy az elhívás küzdelemre szól! Nem másokkal, hanem saját magunkkal. És minden vétkemen, minden bűnömön dolgoznom kell. Próbálnom kell megváltoznom és javulnom, próbálnom kell csiszolni magamon, de mindenek előtt meg kell tanulnom az alázatos bűnbánatot! A bűnbánatot, ami felnyitja a szemem és ráébreszt arra, hogy Isten az egyetlen reménységem!
Dávid ezért lehetett jó király. A vétkei, a hatalmas bűnei ellenére! Felismerte, hogy neki csak Istennél lehet reménysége. Jézus nem állítja helyre a Dávidi királyságot, a zsidóság elvárásai ellenére, legalábbis földrajzi és politikai értelemben. De tudatosítja a tanítványaiban, így bennünk is a tényt, hogy a mi egyetlen reménységünk, az a kegyelem Istene! Az Isten, aki képes volt a bűnös Dávidból jó királyt faragni! Aki még a Betsabéval történt félrelépésből is képes volt valami jót kihozni, mert igen, az első gyermek meghalt, de Salamon Dávid és Betsabé gyermeke. És Salamon volt a templom építő király! Isten, a mi botlásainkból is képes jót alkotni. Ahogy a 3 napi sírban fekvésből is feltámadást kovácsolt!
Jézus ezt bízza ránk. Elvárja, hogy igyekezzünk javulni és megküzdeni a saját hibáinkkal. De reményt is ad hozzá. Elítélés helyett kegyelemmel és irgalommal fordul felénk! Nem állítja helyre a Dávidi királyságot, nem mondja ki, hogy a bűneink következmények nélkül maradnak, de bátorít és kitart mellettünk, valamint kegyelmet ad!
„Vagyok-e só és világosság?” - ezt a kérdést nem csak múlthéten, de ma is fel kell tennem. Kicsit más aspektusból, kicsit másképpen. Elfogadom-e a hitem, dolgozok-e vele, gyakorlok-e bűnbánatot? Nem tökéletesnek kell lennem, vagy kifogástalannak, hanem őszintének. Őszintének magamhoz, a másikhoz, de legelőször Istenhez! És akkor ő majd egyengeti az életem, és talán a hibáimból is jó dolgokat hoz elő!
Ámen!