Örökélet vasárnapja
Kegyelem néktek és békesség! Istentől, a mi atyánktól és az úr Jézus Krisztustól! Ámen.
Hallgassátok meg örök élet vasárnapjának igehirdetési alapigéjét, úgy amint az megírva találjuk Mt. evangéliumában, a 24. fejezet 37-50 versében.
37Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. 38Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, 39és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. 40Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, 41két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. 42Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti URatok!” 43„Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. 44Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”
45„Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? 46Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! 47Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. 48Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, 49és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: 50megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; 51akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Kedves Testvéreim!
Örökélet vasárnapja van. Egyházi esztendőnk utolsó vasárnapja, a következő hét, adventtel már az egyházi új év első vasárnapja.
Alkalmunk van ilyenkor egy kicsit megállni és bele gondolni a hitünk távlataiba. Ítélet, reménység, örök élet. A három utolsó vasárnap, sorban egymás után, amikor átgondolhatjuk, hogy mi vár ránk még és mit élhetünk meg Isten üdvtervében.
Örökélet. „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” A jelenések könyve, ami leginkább a végidőkre való nyitottsággal áll elénk, azzal biztat minket, hogy hűségünk, tudni illik a hitben való hűségünk jutalma az életkoronája, az Isten kegyelméből kapott, Isten kegyelmében megélt örökélet lesz.
A mai textus, számtalan feszültséget rejt magában. Ugyanis sarkalni akarja az olvasót, egy bizonyos irányba. A hit megtartásának, vagy inkább azt is mondhatnám, hogy a hit helyesen való megtartásának irányába.
Az Emberfiának hirtelen, váratlanul való visszatérését hirdeti.
A múlt heti igehirdetésben már elméláztunk azon, hogy a hitünkben meg kell tudni élni a végső időkhöz való tartozást is. Hogy Krisztus várása nem csupán egy szólam, hanem a keresztény egzisztencia része. És készülni kell, magunkat készenlétben kell tartanunk, mert nem tudjuk sem az órát sem a napot.
Az evangélium ma tovább erősíti bennünk ezt az irányt. Olyan lesz, mint Noé idejében. Olyan lesz, mint amikor a ház ura nem számít a tolvajra és elalszik. Olyan lesz, mint a gazda, aki egyszer csak hazatér. Mit fog találni?
„Beleremeg a föld, amikor megszólal, / nem fog tetszeni az utolsó hangos dal” Énekli Ákos, Utolsó Hangos dal című számában.
Kedves Testvéreim!
Akkor most fenyegetve kell, hogy érezzük magunkat? Sarokba szorítottnak, akiket, szinte kényszerítenek a hitre? Nem hiszem.
Sokkalta egyszerűbb dologról van szó. Hit harcra indít minket az evangélium szerzője, Jézus Krisztus szavait tolmácsolva felénk.
Álljatok Késszen! Ne toljátok el magatoktól a lehetőséget! Ne akarjatok megfeledkezni arról, hogy ha 2000 évig nem tér vissza a Krisztus, az nem azt jelenti, hogy nem is fog visszatérni! Keressétek a mennyei atya országát, álljatok meg a hitben, amihez hozzá tartozik a tény: ti már a végidők gyermekei vagytok. A végidőké, mert a keresztben megkezdte az Isten a teremtés helyre állítását.
Ez bennünk, rajtunk, adott esetben - hitben élve - általunk megy végbe. És a végkifejlete, a boltív tetejére a zárókő, ami majd az egész értelmét megadja, ami mindent megvilágít majd kereszttől a végső percig, olyan hirtelen jön és olyan váratlanul, mint Noé idejében az özönvíz, mint a tolvaj, mint a hazatérő gazda, akit nem várnak otthon.
Mert kedves Testvéreim!
Noé idejében senki nem számított az özönvízre. Csupán Noé és a családja készülhetett rá, mert nekik feladatott adott az Isten. Nekünk is adott feladatot, az ígéretek, a kegyelmi ajándékok mellé nekünk is adott feladatot: Légy hű mindhalálig. Ez feladat, kedves Testvéreim! A hitünkből, hűséges bárkát kell ácsolnunk. A ránk bízott kegyelmi ajándékokkal, bizony élnünk kell és fejlődnünk kell a hitben. És készítenünk magunkat! A hirtelen visszatérésre!
Hogyan?
Úgy, hogy ha már kaptunk hitet az Istentől, akkor nem tékozoljuk el. Akkor élünk általa. Akkor megéljük a mindennapjainkban, akkor beleszőjük a hitet minden tettünkbe és cselekedetünkbe. Élünk az Isten ajándékaival, megváltó kegyelmével. Igyekszünk a hitünkre alapozni, nem pedig a magunk erejére. Igyekszünk jó szolgák lenni, nem pedig gonosz szolgák, akik visszaélnek, szándékosan visszaélnek Uruk jó indulatával!
Luther azt mondja: Minden nap megtérés legyen. Rossz a fordítás. Azt mondja, minden nap bűnbánatra való megtérés legyen! Mert kedves Testvéreim, az ember képtelen egyedül, a maga erejéből hitre jutni. Képtelen elérni az Istent!
De ha már az Isten elérte az embert, akkor arra már képes vagyok, az Isteni érintettségem miatt képes vagyok, hogy a bennem lapuló feszültségeket az Isten elé vigyem. A bűneim, a bánatom. Az imáimban megszólíthatom és kérhetem őt.
Amikor arról kell beszélni, hogy álljunk késszen. Akkor nem arról van szó, hogy figyelmen kívül hagyom a jelen eseményeit, és egy apokaliptikus hitvilágban elringatva, fanatizálom magam. Nem. A keresztény hit végidőkre való nyitottsága, nem jelen idejű vakságot jelent. Késszen állni, készülni a Krisztus megjelenésre azt jelenti, hogy komolyan veszem az Ő igéjét és ígéretét, hogy visszatér.
Számtalan szekta volt már a kereszténység történelmében, akik azt hitték, hogy tudják mikor jön a Krisztus. És olyan lendülettel várták, hogy az ember már elbizonytalanodott saját magában. Aztán megérkezett a dátum, az óra és a perc, amit valahogy kiokumuláltak és nem történt semmi. Összetörtek, szétszóródtak. Semmivé foszlott az egész mozgalom.
A Krisztus nem ilyen váradalmat kér. A Krisztus a hitünk komolyan vételét kéri! Hogy megéljük az Istenhez tartozást, hogy éljünk az Istenhez tartozás által. Használjuk a nekünk adott kegyelmet. Jóra. Engedjük, hogy kimunkálja bennünk azt a jót, amit Isten is jónak lát. Megmetsszen egy kicsit, elfaragjon belőlünk egy keveset, hozzánk tegyen ezt-azt. S mi mind ezt a hitben éljük meg.
Lássuk a jelent és értsük, hogy nem áll meg itt a tudomány.
Minden napunk bűnbánatra való megtérés legyen. Vagyis minden nap álljunk meg a Kereszt tövében. Legyünk egyek, az ott zokogó Máriával, a távol kesergő Péterrel. Szánjuk és bánjuk a bűneinket! Hogy Minden nap, amikor bűn bánatra térünk, akkor az üres sír feloldozó kegyelmét is megérezhessük.
A keresztény élet, és így az örökélet egyetlen titka: a Krisztusban való bizalom. Aki megremegteti a földet. Aki minket is magához húz!
Örökélet vasárnapja, az egyházi óév utolsó vasárnapja. Így ha úgy tetszik szilveszter van. Had kívánja boldog új évet. Kicsit talán közhelyese, máshogy. BÚÉK, de Krisztusi értelemben, vagyis Bízd Újra Életed Krisztusra!
Minden bűnbánatra térő nappal, bízd újra életed Krisztusra. És akkor megtanulsz a hitben késszen állni.
Ámen.