Vízkereszt: A karácsonyi csoda állócsillag vagy sorvezető?
61Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. 2„Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, 3mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. 4Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
A szolgák és uraik intése
5Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. 6Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, 7jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, 8mert tudjátok, hogy ha valaki vala
mi jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. 9Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató.
Ef-6,1-10
Kedves Testvérek!
Mi történik velünk karácsony után? Még fent vannak a fehér oltárterítők, de lényegesen kevesebben vagyunk a templomokban. Sok az üres pad, fájó az emberek hiánya az Istentiszteleteken. Pedig karácsonykor még volt a templom. A karácsony szenteste mindenki érzi, hogy van mit keresnie a templomban. De most, hogy a népi hagyomány szerint levesszük a díszeket és kirakjuk a karácsonyfákat, most a templom padok is üresebbek. A Csúcsdíszekkel a Szenteste lelkiségét is kirakjuk, profanizáljuk, száműzzük az életünkből?
Pedig karácsony nem álló csillag. A megváltó érkezése nem egyetlen dátumhozkötött, betonba öntött csoda. A betlehemi jászol azért történik, mert Isten be akar lépni az életünkbe, és most Vízkereszt ünnepe azt sugallja, szinte már kiabálja az emberek felé, hogy Isten nincs távol, nem akar távol lenni a következő ünnepig, velünk akar lépni a hétköznapok zajába. Ki akar jönni velünk oda, ahol mi nem láttuk eddig, ahol mi nem is kerestük eddig, ott akar lenni velünk a zajban, az útkeresésben, a hétköznapi monotonitásban! Nem ünnepek mögé és templomfalak közé akarja zárni magát, nem izzósorok és adventikoszorúk fényébe szeretné elzárni magát. Az életed minden percében, minden lélegzetvételben és minden szívdobbanásában szeretne ott lenni az érkező, teremtő, megválót, megszentelő Úr!
Jézus karácsonyi csodája azért van, mert a Krisztusi csodával bennünk szeretne újjá szülni.
Miért állnak akkor ma itt az Efezusi levél sorai?
Félre értés ne essék, nem nevelési tanácsadóként jelenik meg Pál apostol. Nem örök érvényű nevelés módszertani tanácsokat akar adni a levél. Sokan, akik így értik ezeket a mondatokat, fel vannak háborodva: szinte semmi joga a gyerekeknek, szinte semmi joga a szolgáknak. „Ez egy maradi, patriarchális, elavult, ósdi, emberi jogokat sárba tipró lőzung, amire hivatkozva a kereszténység nem akar haladni a korral.” De nem, ez egy megbotránkoztató, a társadalmi felfogásokat alapjaiban rengető üzenet. Olyan, mint Krisztus! Nem az elvárások megváltója! Királyt, papot, hadvezért várnak ő meg jászolba fekszik és keresztre feszül.
Pál sorai ugyan így remegtetik meg a Krisztusi üzenet miatt a társadalmat. És megremegtethetik a mi társadalmunkat is!
Adott egy 2000 évvel ezelőtti, patriarchális társadalom, ami a római birodalom területén multikulturális környezetben alakítja ki önmagát. Cipeli magán a római terjeszkedés előtti hagyományokat, a rómának való behódolás hagyományait, átvesz más népek szokásaiból, és visszafertőz a saját tradícióiból is egyet s mást a hódítók felé. A multikulti nem 21. századi hagyomány. A 21. század csak információs bum után gyorsabban dübörög. És ennek a róma-kori társadalomnak az élén a császár áll. A fő patriarcha, akinek a fia, nem csak gyermeke, de alattvalója is! Szolgája! A társadalmat pedig nem egyének, hanem családok alkotják. A családot a patriarcha, a családfő képviseli kifelé, és határozza meg befelé. Nincs egyenjogúság. A fiú az apja rangját örökli, de míg él az apa addig az apja árnyékában lépdel. A nők a férjük alapján minősülnek. A rabszolgák csupán tárgyak, nem emberek. Mit jelent ennek fényében az efezusi levél?
Egy társadalmi botrányt! A Krisztusi értelemben véve, - persze.
1Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. 2„Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, 3mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. 4Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
A szolgák és uraik intése
5Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. 6Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, 7jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, 8mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. 9Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató.
A szövegben a görög „hüpakuein” szó szerepel, ami nem egyszerűen szó fogadást, hanem önként való engedelmességet jelent! Gyermekek engedelmeskedjetek, saját akaratotokból a szüleitekenek, az Úrban!
Mire a sorok készülnek, valószínű, hogy már elterjed a gyermekek evangéliuma a keresztény gyülekezetekben. Az „Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket!” A Jézusi szemlélet, mely a rangnélküli gyermeket emeli a felnőttek fölé alapjaiban remegteti meg a korabeli társadalmi elképzeléseket. „Ilyeneké az Isten országa.” Ilyeneké! Azoké a gyermekeké, akiknek nincs társadalmi rangja. Az Ilyeneké, mert ők előítéletek és prekoncepciók nélkül képesek az Istenbe kapaszkodni!
Jézus tehát egyenlőként tekinti férfire és nőre, gyermekre és felnőttre egyaránt.
Gyermekek, engedelmeskedjetek saját akaratotokból a szüleiteknek, az Úrban! Vagyis Krisztusi szellemben, hitben. Ne azért engedelmeskedjetek nekik, mert ez az elvárás, mert ez a kötelező, mert ezt követeli meg a társadalom, mert ezt így kell csinálni, hanem mert saját akaratból így akarjátok! Azért tegyetek így, mert a Krisztusi hit erre indít. Mert tisztelitek apáitokat, anyáitokat és tiszteltitek bennük az Istenképű embert! És van ennek másik oldala is: ”4Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” Te szülő, tiszteld a gyermeked, akit az Isten szintén a maga képmására teremtett! Nem vagy több esetleg értékesebb nála, fiad, lányod ő és testvéred az Úrban! Felelősséged! Ne ingereld, neveld!
Nagyon fontos, hogy ebben a látszatra ósdi, látszatra elavult nevelési elveket való szövegben valójában alapjaiban remeg meg a társadalom! Mert a Krisztusi megváltásban nincsenek rangok! Nincsenek apai tisztek és nincsenek gyermeki alárendeltségek. Testvériség van, aminek az alapja emberré lett Isten!
És ez a személet uralkodik továbbiakban is:
„5Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. 6Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, 7jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, 8mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. 9Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató.”
Ha a ranglétrán a társadalomban lejjebb vagy, ne azért engedelmeskejd az előjáródnak, mert a törvények erre köteleznek. Engedelmeskedj neki, mintha a Krisztus kérne tőled engedelmet. Engedelmeskedj, mert benne Isten arca néz rád, és te, aki parancsot adsz, tudd és tiszteld a másikban az Isten arcát!
Az Efezusi levél új alapokról szól. Alapokról, amik a Krisztusban vannak. Az alapokról, amik a kereszt megváltásában lesz a mienk. Szó nincs nevelés módszertanról. Keresztény hitünk alapjairól beszél Pál: úgy bánj a másikkal, hogy egy az Isten, aki nem válogat személyek között, aki Istene és ura, gyereknek és szülőnek, szolgának és urának. És Isten előtt nincs úr vagy szolga, csak ember létezik!
Kedves Testvérek!
Vízkereszt lezárja a karácsonyi ünnepkört. De végig nézve magunkon, a karácsonyi lendületből a hétköznapok felé kanyarodva, azt kell mondanom: egyben arra is figyelmeztet, hogy a
családi házak lehetnek csúcsdísz és fenyőfa mentesek, de az életünk nem lehet Krisztus mentes! Nem kell a fákkal az Isten szereteté is kirakni az életünkből. Mert az Isten szeretet velünk akar lépni és újra akar formálni bennünket!
Hiszem, hogy az efezusi levél szemlélete botrány a szigorú, talán megkövesedett patriarchális szemléletű embereknek, de nekünk Krisztustól megvetett alapunk. Karácsonykor belép az Isten a világba, hogy téged, engem magához hívjon. Lehet, hogy elbukott róma, lehet, hogy megszűnt a patriarchális viszony, de a mai napig vannak jogi visszaélések. A mai napig vannak olyanok, akik átmennek a másikon. A mai napig vannak kiszolgáltatottak. Alá és fölé rendeltek. De a mai napig van Krisztusunk is!
Hogyan élem az életem? Vízkereszt pont arra világít rá, hogy amíg egy az Isten, különbség ember és ember között az Ő szemében nincsen! Vigyük ki a karácsonyfa mentes hétköznapokba az Isten evangéliumát, Betlehem csillaga lehet az életünk csúcsdísze és sorvezetője a profán, prózai hétköznapokban is. Elvégre az az örömöm, ho
gy megváltóm az Isten! Barátom, mesterem, Krisztusban testvérem és szolgám, uram és megváltóm! Ő az egyenlőség jel köztem és közted!
Karácsony csodája nem egy nyugodt estére szeretne meghívni bennünket. Az Isten azért lép be a világba, hogy örök életre hívjon bennünket! Ámen.