Vízkereszt utáni 1. vasárnap: Mi van a türelem túloldalán? Avagy név, ami kötelez?
6Te hallottad és láthattad mindezt, és mégsem tanúskodtál róla! De mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz. 7Most teremtem őket, nem pedig régen, ezelőtt nem hallottatok róluk; nem mondhatod, hogy tudtál róluk. 8Nem hallottad, nem is tudtad, sohasem volt nyitva a füled. Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy, születésed óta hitszegőnek hívnak. 9Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el. 10De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, a nyomorúság kohójában próbára tettelek. 11Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet!
Ézs.48,6-11
Kedves Testvérek!
„Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el.” „A türelem rózsát terem” - állítja a régi mondás; „a türelem tornaterem” - viccelődünk néha, átfogalmazva az eredeti bölcseletet.
Mennyire vagyunk türelmesek?
Jó magam sokszor a türelem teljes hiányával küzdök. És néha nagyon nehéz már kontrollálnom magam, hogy ne robbanjon ki belőlem minden, amit türelem híján megérleltem magamban: düh, harag, elfojtott sértettség és bánat, keserűség és másoktól elszenvedett traumák nyomán szárba szökő önsajnálat. A türelem, nekünk sokszor tornaterem, ahol mások és magunk súlyait cipelve rendre edzésbe vagyunk fogva.
Na de mi van a türelem túloldalán? 
Mert érzem én, hogy milyen türelmesnek lenni, tudom milyen, amikor fogytán van és már megfeszülök, lassan elpattan az a bizonyos húr, de mi van akkor, ha én feszítettem tudva, vagy tudattalanul azt a bizonyos húrt, valaki másban?
Mi van a türelem túloldalán?
Ézsaiás ma a közepébe vág a dolgoknak! Elsőként jól lehordja Izraelt a múltja végett. Van is miért, és sajnos jogosan. No nem azért van igaza, mert hangosan mondja, meg mert prófétai tisztelet jár neki, hanem mert szimplán sajnos ez a helyzet. Van fekete folt Izrael múltjában, sok-sok istentelen folt, bálványimádással teli tévút, önző félrelépés, csalás, ön- és népámítás, pofonok és törtetés. Érdekes, hogy ezek azonban nem csak egy népről mondhatóak el… Milyen érdekes, hogy egy nép élete nagyban hasonlót az egyén életéhez. Megszületünk, felnövünk, próbálkozunk néha sikerrel, néha sikertelenül, hibázunk, bántunk másokat és minket is bántanak, majd meghalunk. Egy ember él átlag 76 évet, egy nemzet több ezret, de az ív hasonló.
Továbbá az egyén neveltetését meghatározza a nép, amibe születik és az, hogy éppen hol áll a történelem porondján, hogy ez a nép éppen fiatal vagy már rutinos, hogy ez a nép gyarapszik, vagy elfogy, hogy ez a nép sanyarog, vagy sanyargat. És az egyén is hathat népére, szerintem gyakrabban, mint hinnénk, mert a népnek része a közeg is, amiben mozgunk, és az, hogy hogyan állok a gyermekeimhez és az öregjeimhez, az az én döntésem, talán példát is adhat. Csupán egy apróság felvillantása ez, ami talán formáló erővel is bírhat. De a lényeg, ha elindulunk ezen a fonálon, hogy a nép és az egyén élete az összefonódások miatt mennyire hasonlít egymásra… nos akkor hamar eljuthatunk Izrael vétkeitől, az egyéni, hitgyakorló, vagy éppen hitét nem gyakorló zsidó emberig. De ne ragadjunk le ott, hisz ahogy Radnóti mondja: „Bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép...”
Izrael a történelme számtalan pontján kicsúszik. Lázad hatalmak, lázad az Isten ellen. Téved és bűnhődik. Akár a személyes életünkben mi magunk…
Mi van türelem túl oldalán?
Mi van az általunk megkövetelt türelem túloldalán?
A hibáink, a tetteink, a bűneink által olyan sokszor megkönyökölt türelem túloldalán mi van?
„Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy, születésed óta hitszegőnek hívnak.” Mire gondol az Ézsaiási prófécia? Csak nem Izrael eredeti neve csendül most vissza… Játszunk a nevekkel, hiszen Nomen est omen, a név előjel, vagy ha úgy tetszik: kötelez.
Izrael nevének jelentése: Isten bajnoka, de a férfi, aki eredetileg kapja a nevet, aki örökül hagyja utódaira, eredeti nevén Jákob, melynek jelentése Csaló.
Jákob a csaló. Aki már a születését elcsalja, testvére bokájába kapaszkodva úgy vontattatja magát a napvilágra. Kicsalja az elsőszülöttségi jogot, aztán kicsit őt is átvágják, mikor nősülésre kerül a sor. Ha a név előjel, - ki tudja, talán tényleg az?! - akkor az Izraeliták igazából Jákobiták. Csalók.
Ézsaiás ezen kijelentése egyetemesen hordja le a zsidóság fejét, de talán még a mi hajunkat is lekiáltja a fejünkről. Mert Jákobi csalások mindenki életében meg-megmutatkoznak. Mondják, ha egy picit megkapargatjuk valaki személyiségét, akkor meg lehet találni a csontvázakat a szőnyegek és a szekrények takarásában. Kinek mik ezek, azt mindenki a saját lelkiismeretén lesz kedves átrágni. De vannak. És, aki azt mondja, hogy nem az hazudik, csal vagy önámít. Utóbbi a legrosszabb.
Ezek szerint akkor az emberségünk, a jákobita létünk kötelez bennünket a csalásra, a hazugságra… születésünktől fogva rosszak és hibásak lennénk? Mind született hitszegők volnánk?
Kemény a következő: Igen.
Ádámban mind bukottan születünk a világra. Ebben a kérdésben nincs esélyegyenlőség, maximum ideológia, ami ezt szeretné kitakarni, elfedni, elfelejtetni. A csontvázait nem megbánni, hanem semmissé tenni egy-egy félrenézéssel és részvétlenné nyírt empátiával, ami csak magára kíváncsi.
Nomen est omen…
Szóval mi van a türelem túl oldalán?
A mi nevünkre, a mi tetteinkre, a mi mindenhova könyöklő hitszegéseinken túl ott van az Isten neve. Az ő neve is előjel… De őt magát kötelezi, mikor bemutatkozik Mózesnek: „5Ekkor leszállt felhőben az ÚR. Mózes pedig odaállt mellé, és segítségül hívta az ÚR nevét. 6Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!”
Mi van a türelem túl oldalán? Az Isten, aki magát kötelezi előjelekkel. Maga kötelezi magát értünk a hosszú türelemre, a szeretetre, a hűségre, amire a Jákobita csaló csak töredékesen képes! Az Isten neve pecsét, az értünk kötött szövetség garancia jegye. Ezért üvölt a nép bűnei fölött kesergő Ézsaiás fel: „Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig, dicsőségemért fékeztem magam, és nem pusztítottalak el.”
Isten nem sújt le… egyből. Isten tűr. Isten szeretettel fordul a bűnben tobzódó világhoz. Szövetséget köt Noéval, szövetséget Ábrahámmal, Jákobbal, a szövetségben is hitszegést választó népnek törvényt ad Mózesen keresztül. És mi a végszó? Ami az Isten türelmének a végén áll?
Nomen est omen, had szerepeljen itt még egy név: Jesuah, vagyis Jézus! Jézus, akinek neve azt jelenti: Az úr a szabadító.
Irigylem az Isten türelmét és áldom az Isten türelmét.
Áldom, mert még haragjában is képes a kegyelmet megordítani: „Te hallottad és láthattad mindezt, és mégsem tanúskodtál róla! De mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz.”
Isten az ítéletét sem reménytelenül dörömbölteti keresztül a bűnös nép feje fölött. Káprázatos, hogy ő, még akkor is türelmes, amikor elveszti a türelmét. Hogyan lehet ez? Isten képes a bűnre haragudni, de képes a bűnös emberért(!) haragudni!
Jelképesen játszunk tehát tovább a nevekkel. Jákob a csaló, akiből Isten farag Izraelt, vagyis Isten bajnokát. Mi történik, amikor Isten türelme elfogy? Amikor már annyi a bűn a világban, hogy már nem lehet azt tovább bírni?
El kezdi kifaragni az új Izraelt, ehhez a vésője pedig Krisztus keresztje lesz!
„Önmagamért, önmagamért cselekszem, hogy engedhetném, hogy gyalázzanak? Nem adom másnak dicsőségemet!” Isten nem mond le a dicsőségéről. De Isten dicsősége nem emberi kategória, ebben a dicsőségben helye van a dicsőségből bűnei miatt kiesett embernek!
Kedves Testvéreim!
Minden bizonnyal a mi fejünk fölött is ott lesz a jákobita pecsét a számadásnál. Talán majd fortyogunk is, hogy nem volt ám könnyű jónak lenni egy ilyen gonosz világban. De ha áld minket az Isteni gondviselés, akkor talán még időben észre is vesszük, hogy a Krisztusi pecsét is fölött lebeg, és ha ebbe kapaszkodunk… nos a név akkor is előjel!
Akarsz-e Izrael lenni? Az Isten bajnoka? Hajlandó vagy-e a tusakodásaid elengedni a Krisztusi áldás nyomán? Tudsz-e felülemelkedni a csontváztakaró ideákon és meglátni a lényeget: nem egyszerűen az arcomba veti az Isten a bűneim, hanem kegyelmet is gyakorol, mert fontos vagyok! Mert neki a csalók kellenek, hogy Izraellé váljanak!
Mi van a türelem túloldalán?
Az embernél a düh, az elfogyott cérna, az elpattant húr, a robbanás. Az Istennél? A számadás mögött szeretettel megbújó kegyelem, Krisztus keresztje! A kötelezettség vállalás érted és értem!
Ámen.